Tömegesen hasznosították újra a római császárportrékat Hispaniában

Vespasianus mellszobra Nero portréja alapján, Sevillai Régészeti Múzeum. Forrás: Andalúzia Regionális Kormánya, Kulturális és Sportminisztérium

Az Augustus (Kr. e. 27) és Marcus Aurelius Carinus (Kr. u. 285) közötti időszakból származó férfi császárszobrok globális vizsgálata alapján a birodalmi átlagot tekintve a portrék nyolc százaléka készült korábbi alkotások átalakításával. A leggyakrabban azoknak az uralkodóknak a képmásait dolgozták át, akiket a szenátus a „damnatio memoriae” (az emlékezet eltörlése) büntetésével sújtott.

A statisztikák szerint Nero szobrait faragták át a legtöbbször, akit Caligula és Domitianus követ a sorban. A kutatók rávilágítottak, hogy a polgárháborúk után hatalomra kerülő Vespasianus fennmaradt portréinak 51 százaléka eredetileg Nerót ábrázolta, míg a csupán tizenhat hónapig uralkodó Nerva esetében a politikai időhiány miatt szinte kizárólag elődje, a meggyilkolt Domitianus szobrait használták fel saját képmásainak gyors intézményesítéséhez.

A szobor-újrahasznosítás gyakorlata jelentős földrajzi eltéréseket mutat. Míg Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában az arány mindössze négy százalék volt, a birodalom fővárosában, Rómában tizenegy százalékot tett ki. A legmagasabb értéket, tizenkilenc százalékot Hispania tartományaiban mérték.

A spanyolországi területeken a kiugró arány nem csupán a nyersanyaghiánnyal, hanem az elit politikai lojalitásával is magyarázható: a népszerűtlen Caligula szobrait például szinte kivétel nélkül nem a közvetlen utód, Claudius, hanem a térséget közigazgatásilag átszervező, dinasztiaalapító Augustus vonásaira formálták át. Ezt a jelenséget a kutatók „retrospektív átrendezésnek” nevezik, amely a dicsőséges múlt és az isteni ősök megidézését szolgálta a hatalom legitimálása céljából.

Az átfaragás mértéke és technikája a dinasztikus viszonyoktól és a változó divattól is függött. A Julius-Claudius dinasztia idején a szobrászoknak gyakran elegendő volt a portrék frontális arcrészét módosítaniuk, mivel a családtagok közötti fizikai hasonlóság feleslegessé tette a teljes átalakítást. Ezzel szemben Nerva és Traianus korában a mesterek a legmagasabb szintű, teljes körű beavatkozást alkalmazták Domitianus emlékének végleges eltörlésére.

A gyakorlat a 2. században, az Antoninus-dinasztia idején szinte teljesen megszűnt. Ennek alapvetően technikai okai voltak: míg a korai császárok rövid hajat és borotvált arcot viseltek, Hadrianus és Marcus Aurelius korában a dús hajzat és a szakáll vált uralkodó divattá. Egy sima arcú szobor szakállassá formálása olyan jelentős mennyiségű márvány eltávolítását tette volna szükségessé, amely a fej anatómiai arányainak visszafordíthatatlan torzulásához vezetett volna.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2010

• Magyar békefenntartók Kínában: haditengerészek a felkelők ellen
• Egy világrekorder magyar stewardess 27 ezer órája a levegőben
• Interjú Oborni Terézzel
• Paraszt Bruegel. Egy holland humanista élete
• Elhurcolva és elhurcolva. Lajos Iván próféciája 1939-ben
• A szovjetterror fehérorosz áldozatai, avagy a Kuropati erdő borzalmas titka
• Anyatejút. A szoptatás kultúrtörténete
• Csellóval a frontra. Egy kalocsai körorvos különleges kalandjai
• Prodam Guidó szenzációs akciója: az első repülés Budapest felett