Több évszázados légszennyezés nyomait azonosították egy alpesi jégmagban
Az Alpok magas hegyeiben megbúvó gleccserek a múlt emberi tevékenységének lenyomatait őrzik. Egy friss kutatás arra világít rá, hogy már a középkorban is kimutatható hatása volt a bányászatnak és a fémfeldolgozásnak a légkörre – jóval az ipari forradalom előtt.
A Frontiers in Earth Science hasábjain megjelent tanulmány az osztrák–olasz határon fekvő Weißseespitze-gleccser területéről származó jégmag elemzésén alapul. A közel tíz méter mély mintavétel egészen az alapkőzetig hatolt, és olyan rétegeket tárt fel, amelyek a római kortól a kora újkorig folyamatos képet adnak a környezeti viszonyokról. A jégmagok különlegessége, hogy rétegeikben megőrzik a légkör egykori összetételét.
Fémek, amelyek elárulják a múltat
A kutatók a jégben található nyomelemek vizsgálatával igyekeztek feltérképezni a múltbeli, emberi tevékenységhez köthető szennyezési időszakokat.
A legtöbb összetevő természetes eredetű (por, tengeri só, biológiai kibocsátások), ám bizonyos fémek jelenléte egyértelműen a középkori bányászatra és kohászatra utal.
Kr. u. 700 és 1200 között alacsony volt az olyan elemek koncentrációja, mint az ólom, ami egy szennyezetlen, iparosodás előtti környezetet jelez.
A 10. század környékétől azonban változás figyelhető meg: az arzén, a réz, az ezüst és az ólom mennyisége időről időre megugrik. Ezek az ingadozások összhangban állnak a középkori bányászat és kohászat fellendülésével, amely nemcsak az Alpokban, hanem más európai térségekben – például a Harz-hegység vidékén – is jelentős volt. Bár ezek a tevékenységek jóval kisebb léptékűek voltak a későbbi ipari korszakhoz képest, hatásuk mégis kimutatható maradt a gleccser rétegeiben.
Az emberi eredetű szennyezés jelen volt ugyan, de inkább rövid ideig tartó kiugrásokként jelent meg, nem pedig tartós, meghatározó tényezőként.
A jégmag egy különösen érdekes időszakot is feltár a környezeti változások történetében, nagyjából Kr. u. 900 és 1200 között. Ebben az időben a kutatók több égésre utaló anyagot találtak, másrészt megemelkedett a fémek koncentrációja is. Hogy jobban megértsék ezt a jelenséget, a jégmag adatait egy közeli hegyi tőzegláp mintáival hasonlították össze. Mindkét forrás ugyanarra utal: ebben az időszakban gyakoribbak és erősebbek voltak a tüzek.
A kutatók szerint ebben nagy szerepet játszott egy hosszabb aszályos időszak (kb. 950 és 1040 között). A száraz körülmények miatt a növényzet könnyebben kiszáradt, így a táj sokkal gyúlékonyabbá vált. Emellett az emberi tevékenység is erősödött az alpesi térségekben: terjedt a legeltetés, a mezőgazdaság és az erdőirtás, amelyek gyakran együtt jártak a tűz használatával. A helyi konfliktusok is hozzájárulhattak a tüzekhez, akár szándékos gyújtogatás, akár véletlen esetek révén.
A tanulmány ezt az időszakot szélesebb éghajlati folyamatokhoz is kapcsolja, például a középkori meleg időszakhoz, amikor Európa nagy részén melegebb és szárazabb volt az éghajlat. A klímaváltozás és az emberi hatások együtt egy olyan folyamatot indítottak el, amely tovább növelte a tüzek számát és a levegő szennyezettségét.
A kutatás egyik fontos eredménye, hogy a középkori környezeti változásokat hosszabb időtávba helyezi. A Weißseespitze jégmag egészen a római korig visszamenőleg őriz adatokat, így különböző korszakok hasonlíthatók össze.
Ez is érdekelhet
A bányászat és a fémfeldolgozás nyomai már ekkor is kimutathatók, a középkori légkört még főként természetes folyamatok alakították. Az emberi eredetű szennyezés – például a biomassza-égetés vagy a korai kohászat – jóval kisebb mértékű volt, mint az iparosodás után. Ez rávilágít egy fontos különbségre: a középkori ember hatással volt a környezetére, de ez a hatás inkább helyi és időszakos volt, nem pedig globális.
Veszélyben a gleccserekben rejlő információ
A tanulmány egy komoly figyelmeztetést is megfogalmaz. Amikor a kutatók 2025-ben visszatértek a helyszínre, azt látták, hogy a gleccser jelentősen visszahúzódott: a jég vastagsága a korábbi közel tíz méterről 5,5 méterre csökkent. Ez azt jelenti, hogy a jégben megőrzött történeti információk egy része már el is veszett. A szakértők szerint az Ötz-völgyi-Alpok gleccserei a következő évtizedekben eltűnhetnek. Ha ez megtörténik, a bennük tárolt információk is végleg elvesznek, ami megnehezíti a múltbeli éghajlat pontos megértését.
