Taxila vallási sokszínűsége

A mai Iszlámábád közelében fekvő Taxila legkorábbi városi rétegében feltárt új leletek ritka bepillantást engednek a Kr. e. 3. század vallási és kulturális sokszínűségébe. A Bhir-dombon előkerült táncoló terrakotta nőalak és egy gondosan megformált kvarctárgy a Maurja-kor végének és az indo–görög uralom kezdetének világát idézi meg.

A Taxila városmagja alatt rejlő múlt

A pakisztáni Pandzsáb tartományban, a mai Iszlámábád közelében található Bhir Mound az ókori Taxila legkorábbi városi települése. A lelőhelyen végzett legújabb ásatások új megvilágításba helyezik a térség vallási és kulturális életét a Kr. e. 3. században.

A legfigyelemreméltóbb leletek közé tartozik egy táncoló terrakotta női figura és egy gondosan megformált kvarctárgy. Mindkettő a késői Maurja-korszakhoz, illetve az indo–görög uralom kezdetéhez köthető.

Taxila az ókorban Közép-Ázsiát, Dél-Ázsiát és a Közel-Keletet összekötő kereskedelmi és szellemi csomópont volt. Iszlámábádtól mintegy 35 kilométerre északnyugatra, Rawalpindi körzetében feküdt, és már korán a tanulás, a kézművesség és az eszmecsere központjává vált. A város később a buddhista tanulás egyik legismertebb központja lett, de korai történetében ennél jóval sokszínűbb vallási térként működött.

A táncoló terrakotta üzenete

A pandzsábi régészeti hatóságok által feltárt terrakottafigura egy táncoló nőt ábrázol. Fülbevalókat és karpereceket visel, arckifejezése mozgást és örömöt sugall. A mintegy 12–13 centiméter magas tárgy részletgazdagsága és művészi kidolgozása ritka a korai terrakottaművészet fennmaradt emlékei között.

A szakemberek szerint a figura helyi művészeti hagyományt tükröz, amely a Maurja-dinasztia idején formálódott, ugyanakkor már az új politikai és kulturális hatások jeleit is magán viseli.

A Bhir-domb folyamatos lakottsága az akhajmenida korszakból indul, majd a Maurja Birodalmon át az indo–görög időszakig követhető. A régészek Dél-Ázsia egyik legkorábbi tudatosan tervezett városi településeként tartják számon, keskeny utcákkal, lakótömbökkel és korai vízelvezető rendszerekkel.

A leletek arra utalnak, hogy Taxila már ekkor több vallási hagyomány találkozási pontja volt. A táncoló terrakottafigura különösen azért keltett figyelmet, mert párhuzamai alapján kapcsolatba hozható a korai dzsaina közösségekkel.

A dzsaina közösségek nyomai Taxilában

A dzsainizmus a Kr. e. 6. században kialakult vallási hagyomány, amely az erőszakmentességet, az önfegyelmet és az erkölcsi életet állítja középpontba. Bár gyakran aszketikus irányzatként említik, a történeti adatok szerint követői városi, kereskedelmileg aktív és kulturálisan élénk közösségekben éltek.

A taxilai terrakottafigura vidám, táncos testtartása arra utal, hogy a művészet és az ünneplés nem állt ellentétben a spirituális fegyelemmel. Ez árnyaltabb képet ad a korai dzsaina életformáról.

A figurával együtt előkerült kvarctárgyat szándékosan formálták meg és helyezték el egy meghatározott régészeti rétegben. Ez arra utal, hogy szimbolikus vagy rituális szerepe lehetett a mindennapi vallási gyakorlatban. Mindkét leletet biztonságos raktárba szállították, ahol konzerválás és részletes tudományos elemzés zajlik.

A dokumentáció lezárása után a tárgyak várhatóan a Taxilai Múzeumban lesznek láthatók. A kutatók szerint a Bhir-domb további feltárásai újabb bizonyítékokat hozhatnak a buddhizmus, a dzsainizmus és más hitrendszerek korai együttélésére.

Ezek a felfedezések átformálják Taxila képét: nem csupán buddhista központként, hanem valódi kozmopolita városként rajzolódik ki, ahol vallások, kultúrák és eszmék éltek egymás mellett már több mint kétezer évvel ezelőtt.