Öt tény a Szovjetunió szerepéről a spanyol polgárháborúban

A spanyol polgárháborúról köztudott, hogy a Harmadik Birodalom ebben a konfliktusban próbálta ki a második világháború során alkalmazott haditechnikájának és harceljárásainak egy részét. Ez a háború tökéletes „laboratórium” volt azonban a Szovjetunió számára is több eszköz kipróbálására, valamint az ellenség megismerésére – találkozhattak ugyanis a harcmezőn német és olasz katonákkal, valamint felszerelésükkel. Alább olvasható öt tény a Szovjetunió szerepéről a spanyol polgárháborúban.

Madrid védelme

A szovjet haderő jelentős mértékben hozzájárult Madrid hosszú ideig tartó védelméhez. 1936 októbere és novembere folyamán, amikor a város sorsa kérdéses volt, a szovjet csapatok jelentették a döntő erőt az akkori harcok kimenetelében. Október 23-án egy nagy offenzívát követően dél felől közelítették meg Franco csapatai a fővárost. A nacionalisták nem számítottak nagy ellenállásra, azonban a szovjet T–26-os harckocsikba belebotolva kénytelenek voltak újra felmérni a helyzetet. A „Greize őrnagy” néven ismert Paul Arman, illetve „Pablo” becenévvel illetett Dmitrij Pavlov dandártábornok által vezetett harckocsiegységeknek elengedhetetlen szerepe volt abban, hogy ekkor nem sikerült a francoistáknak bevenni Madridot.

Fent az égen is zajlottak a harcok, itt a szovjet Polikarpov I–15 vadászrepülők pilótái német, illetve olasz vetélytársaikkal küzdöttek. A köztársasági oldal bombázói, amelyek a támadó szárazföldi csapatokra mértek csapást, szintén többnyire szovjet repülők voltak (Tupoljev ANT–40-esek). A szovjet csapatok között voltak szabotázsra specializált egységek is, akik az ellenséges vonalak mögött tevékenykedtek. Mindez három évre elodázta Madrid elkerülhetetlen sorsát – Franco tábornok csupán 1939. március 28-án léphetett be a fővárosba.

A világ első harckocsikaramboljai

A világ első olyan harci cselekményét, amelyben egy harckocsi szándékosan nekihajt egy ellenséges harckocsinak, a szovjetek követték el a spanyol polgárháborúban – rögtön kettőt is. Az első a Madridtól 30 kilométerre lévő Seseñánál vívott csata közben történt 1936. október 29-én, amikor Szemjon Oszadcsij hadnagy, egy T–26-os parancsnoka belelökött egy árokba egy olasz CV–33 típusú könnyű harckocsit. Oszadcsij néhány nappal később, november 3-án egy találat következtében mindkét lábát elveszítette, a kórházban pedig sebei üszkösödésébe belehalt.

A második ilyen eset 1938 márciusában fordult elő, amikor egy szovjet BT–5-ös könnyű harckocsit német Panzer 1-esek vettek körbe. Irányzóberendezései jelentős kárt szenvedtek, így nem tudott tüzelni az ellenségre. A túlélés érdekében a parancsnok, Alekszej Razguljajev nekihajtott az egyik német harckocsinak, amelyet sikeresen fel tudott borítani – a többi ellenséges harckocsi ekkor visszavonult.

Oroszok oroszok ellen Spanyolországban

A szovjet csapatok számára nem egyszerűen egy külföldi háborúba való beavatkozás volt a spanyol szerepvállalás, hanem az 1918-tól 1922-ig tartó orosz polgárháború egyfajta folytatása is. A cári „fehér” csapatok kiszorultak hazájukból, sokan azonban Spanyolországban szándékoztak bosszút állni ellenségeiken.

Akik ki akarták érdemelni hazajutásukat

Más kivándorolt oroszok ezzel szemben a szovjet csapatok jelenlétében a hazajutás lehetőségét látták. Több orosz férfi fiával együtt lépett be a Nemzetközi Brigádokba, hogy elnyerjék a hazajutás jogát. Az orosz emigránsok közül sokan meglepődtek, amikor Andrej Jeszimontovszkij tábornok is így tett – egy ilyen magas rendfokozatú „fehér” tiszttől nem várt lépés volt ez, főleg, mivel Jeszimontovszkijt egyértelműen monarchistának tartották.

Politika a futball felett

Franco győzelme után sem felejtette el, hogy a Szovjetunió az ellenségeinek nyújtott segítséget a polgárháborúban, és ez a sportpolitikára is kihatott – végül azonban a Szovjetuniónak származott belőle előnye. Az 1960-ban Franciaországban megrendezett első UEFA Európa-bajnokságra vezető selejtezőkön a már akkor futballnagyhatalomnak számító Spanyolország válogatottjának Moszkvában kellett volna megmérkőznie a szovjetekkel, de a Caudillo végül megtiltotta, hogy a Szovjetunióba utazzon a csapat. Ennek következtében a szovjet válogatott automatikusan a meccs győztesévé vált, és bekerült a tornára, amelyet Csehszlovákia, majd Jugoszlávia legyőzésével meg is nyert.