Öt ok, amiért a kora középkor nem is volt annyira sötét

A „sötét középkor” gondolata elsőként a nagy itáliai költő, Francesco Petrarca műveiben tűnt fel, és a mester a latin irodalom ókori görög és római műveltség óta megfigyelhető hanyatlásával kapcsolatban használta. A kifejezés később általánosabb jelentést nyert, és a Római Birodalom bukásától nagyjából az ezredfordulóig tartó időszakban (korábban olykor az egész középkorra vonatkoztatták az elnevezést) a kulturális fejlődés területén megfigyelhető megtorpanás leírására használták. A történészek azonban – különösen az utóbbi években – megkérdőjelezik ennek a kifejezésnek az igazságtartalmát. A kora középkor valójában nem volt sötétebb vagy barbárabb a korszak többi századánál, és ugyanúgy számos gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai változás jellemezte ezt a kort is. A History.com több érvet is egybegyűjtött ennek igazolására.     

Elfogultság az ókori Róma iránt

Róma bukásával a birodalom egykori területeinek többségén germán törzsek vették át a hatalmat, amelyek az ókori római hagyományokkal szemben saját értékrendszerük érvényesítésére törekedtek. A „sötét középkor” kifejezés azért is terjedhetett el széles körben, mert a korabeli írásos források szerzői Szent Jeromostól kezdve Tours-i Gergelyen át Bede Venerabilisig erősen elfogultak voltak a római korral szemben. Igaz, hogy olyan találmányok, mint a római cement eltűntek, és az írni és olvasni tudók aránya is magasabb volt az ókori Rómában, de nem szabad elfeledni, hogy Petrarca, a kifejezés meghonosítója az ókori görög és római civilizációt az emberi nem csúcsteljesítményének tartotta. Érthető módon, ám – legalábbis részben – igazságtalanul, a „régen minden jobb volt” jegyében utasították el tehát sokan az ezt követő korszakot.

„Imádkozzál és dolgozzál”

Az egyház kora középkori hatalma volt az egyik legfőbb oka annak, hogy a gondolkodók később – főként a reformáció és a felvilágosodás korában – sötétnek bélyegezték a korszakot, mivel úgy vélték, a papság a vallásos hit érvényre juttatása érdekében elnyomta a szellemi haladás serkentésére tett erőfeszítéseket. A korban azonban megjelentek a keresztény szerzetesrendek, amelyek ösztönözték az olvasást és a tanulást, és számos középkori szerzetes működött a művészet és a tudomány támogatójaként, sőt, olykor maguk is komoly szellemi hagyatékot hagyományoztak át az utókorra.

Érdemes kiemelni Nursiai Szent Benedek (480-543) alakját, aki Monte Cassino hegyén alapította meg a bencés rend anyakolostorát. Az általa kidolgozott szigorú bencés regula egész Európában elterjedt, és számos más szerzetesrend szabályzatának megalkotásában jelentett kiindulópontot. Szent Benedek úgy vélte, „a tétlenség a lélek ellensége”,  és elvárta szerzeteseitől, hogy a spirituális mellett kétkezi és szellemi munkát is végezzenek, ez pedig a protestáns munkaetika korai előképét jelentette. Nem véletlen, hogy a Benedek-rendi szerzetesek jelmondata az „Ora et labora” („Imádkozzál és dolgozzál”) volt.

Mezőgazdasági robbanás

A korábban használt faekét az 5-6. században kezdte felváltani az ún. nehézeke, amely forradalmasította az európai mezőgazdaságot. Míg a korábbi szerszámok törékenyek és alkalmatlanok voltak a termékeny, ám nedvessége miatt jóval keményebb észak-európai földek feltöréséhez, addig a kerékkel felszerelt nehézeke sokkal mélyebben és könnyebben tudta felforgatni a talajt. Az új eketípus valószínűleg szláv területeken jelent meg először, majd elterjedt a Rajna menti vidékeken és Itália északi felében is; első írásos említése 643-ból való. A jó minőségű földeken jóval több gabonát lehetett termelni, így a szerszám szélesebb körű elterjedése és használata maga után vonta a népességnövekedést is.

A kor másik nagy újítása a nyakhám, majd az azt felváltó, a lovak nyaka és vállai köré helyezett, még hatékonyabb szügyhám volt, amely segítségével a terhelés megoszlott a ló testén, és védte is az állatot kocsi- vagy ekehúzás közben. A lovak jóval erősebbnek és hatékonyabbnak bizonyultak, mint az ökrök, és a hám forradalmasította a mezőgazdaságot és a szállítást is. Az ezredforduló környékén a fém patkók használata is elterjedt. Emellett az 900-tól 1300-ig tartó időszakot ún. meleg korszaknak nevezik, amely főként az északi félteként éreztette hatását. A földművelés kulcstalálmányai mellett ez is hozzájárult a korabeli mezőgazdasági robbanáshoz.

Virágzó tudomány

A sötét középkorral kapcsolatos egyik legnépszerűbb mítosz, hogy az egyház akadályozta a természettudósok munkáját, és a boncoláshoz hasonló eljárások tiltásával megakasztotta a tudományos fejlődést. Bár a fejlődés Nyugat-Európában valóban lassú volt, ám egyenletes, és megalapozta a későbbi századok tudományos eredményeit. 

Ráadásul ugyanebben az időszakban az elsősorban görög, valamint egyéb ókori művekre alapozó iszlám tudományos világ a virágkorát élte. Európa a 8-9. században élt, arabul alkotó perzsa tudós, Abu Abdalláh Muhammad ibn Músza al-Hvárizmi műveinek köszönhetően ismerte meg az algebrát, többek között az első- és másodfokú egyenlet fogalmát. Az algoritmus szó a tudós nevének latin változatából ered.

A karoling reneszánsz

Kis Pipin fia, Károly apja 768-ban bekövetkező halála után testvérével, Karlmannal együtt vezette a Frank Birodalmat, ám 771-től, Karlmann halálától egyedül uralkodott. Több mint 50 hadjáratot vezetett a muszlimok, a bajorok, a szászok és a lombardok ellen, és hódításai következtében Nyugat- és Közép-Európa jelentős része frank uralom alá került. Károly nagy gondot fordított arra, hogy terjessze a keresztény hitet, és 800-ban III. Leó pápa a „rómaiak császárává” koronázta. 

Nagy Károly igyekezett rászolgálni a címre: erősen központosított államot épített, támogatta a római építészeti stílus újjászületését és az oktatási reformot, és gondot fordított az értékes latin szövegek megőrzésére. Kulturális szempontból kulcsfontosságúnak bizonyult a szabványosított írástípus, a karoling miniszkula elterjedése, amely többek között a központozás és a szóközök bevezetésével forradalmasította az írást és az olvasást, és megkönnyítette a kódexek és egyéb dokumentumok létrehozását. A Karoling-dinasztia kihalt, ám a karoling reneszánsz hatása még a reneszánsz idején is érezhető volt.