Szinte teljesen elfeledte az utókor a Vadnyugat leghalálosabb lövészét

A Vadnyugat történelmét kedvelő emberek többsége hallott már Wyatt Earpről, Doc Hollidayről, vagy a James-Younger bandáról. Náluk lényegesen kevésbé híres az a törvényen kívüli, akinek élettörténete mindannyiukét keresztezi: mind a Younger, mind a James testvérek unokatestvére volt, és egy ideig Wyatt Earp fő ellenlábasa. Johnny Ringo még a Vadnyugat viszonyai közt is különös alak: igazi „úriember” volt, aki rendszeresen idézett Shakespeare-től, miközben számos forrás szerint ő volt korának leghalálosabb lövésze. Misztikumát csak növeli rejtélyes halála, amely e szempontból tökéletes lezárása kalandos, de titokzatos életének.

A törvényen kívüliség előtt

Johnny Ringo 1850. május 3-án született az Indiana állambeli Washington városában. Öt gyermek közül a legidősebb volt, és mind a Younger, mind a James testvérekkel rokonságban állt. 14 éves volt, amikor szülei, Martin Ringo és Mary Peters Ringo úgy döntöttek, áttelepülnek a kaliforniai San Josébe – egy évvel korábban, 1849-ben indult a nagy kaliforniai aranyláz, és az ország minden tájáról az ország nyugati partjára sereglettek az emberek új lehetőségekben reménykedve.

Az úton azonban tragédia érte őket: miközben szelték át az országot ekhós szekerükön, édesapja halálos balesetet szenvedett. Egy olvasói levél a „Liberty Tribune” című lapban leírta a véres jelenetet:

„Kezében véletlenül elsült sörétes puskája, a töltet jobb szemén hatolt be, és feje tetején jött ki. A fegyver dörejével egy időben láttam, ahogy kalapja húsz láb magasra emelkedik a levegőben, agyának darabjai pedig minden irányba szétszóródtak.”

A család azonban erős volt, mint a legtöbb telepes, és a rokon Younger-család otthonában töltött év után eljutottak San Josébe. Ringo 1864 és 1870 közötti kamaszéveiről kevés az információ: egy meg nem erősített beszámoló szerint részeges és rendbontó ifjú volt, aki a családot és San Josét is elhagyta 1869-ben, azonban 1870-ben mind a San Joséi névjegyzék, mind az országos népszámlálás ide helyezi őt. Emellett húgai a későbbiekben arról számoltak be, hogy 1870-ben és 1871-ben fordult elő olyan, hogy nem San Josében dolgozott, ekkor egy aratóbrigád tagja volt. Olyan beszámoló is akad, amely részeges időszakát későbbre teszi, amikor már harcban állt a törvény embereivel.

A „huduháború”

1875 szeptemberében Ringo már a texasi Mason megyében élt, ahol belesodródott az úgynevezett „huduháborúként” (hivatalos nevén Mason megyei háború) ismert zavaros időszakban. A „háború” inkább vérbosszúk sorozatának tekinthető, és abból kerekedett, hogy a helyi, angolszász lakosok közül sokan voltak, akik elkötöttek marhákat a szintén itt élő, német származású telepesektől. Ringo nem volt érintett a kérdésben, azonban egyik közeli barátja, Moses Baird életét vesztette a konfliktusban, míg egy másik barátja, George Gladden megsebesült. Bairdet és Gladdent egy helyi szerencsejátékos, James Cheyney vette rá arra, hogy lovagoljanak Mason városába, ahol azonban embereivel rajtuk ütött előre kitervelt módon a megyei seriff, John Clark.

Szeptember 25-én Ringo csatlakozott további hét társához, akikkel elindultak bosszút állni Baird haláláért. Amikor Masonba értek, ő és egy Bill Williams nevű férfi leváltak a csoportról, és Cheyney otthona felé vették az irányt, ahol aztán figyelmeztetés nélkül agyonlőtték a fegyvertelen szerencsejátékost. Ezt követően a rajtaütés egyik résztvevője, Dave Doole otthonához mentek,  amikor azonban szóltak neki, hogy jöjjön ki a házból, Doole Cheyneyvel ellentétben fegyverrel jelent meg, így Ringó és Williams inkább kereket oldottak.

A két férfi visszatért a csoporthoz, és a reggeli fölött eldicsekedtek a többieknek azzal, hogy megölték Cheyneyt. A különleges rendőri szerv, a texasi rangerek jelentése szerint Williams vagy Ringo azt állította, „darált húst csináltak Cheyneyből, és ha valaki nem temeti el, bűzleni fog.” Négy nappal később a banda más tagjai további három emberrel végeztek a környéken, azonban Ringo és Williams ellen nem indult körözés a Cheyney-gyilkosság miatt.

Ehelyett december folyamán kétszer is letartóztatták más ügyek miatt. Az első egy áprilisban történt eset volt, amikor Burnet város közepén elsütötte pisztolyát, ami kimerítette a „békeháborítás” jogi fogalmát. Ekkor azonban a 150 dolláros óvadék kifizetése után szabadon engedték. A második eset ennél nagyobb súlyú volt: Ringót és egy volt rangert, Scott Cooleyt bebörtönözték azzal a váddal, hogy gyilkossággal fenyegették meg Burnet megye seriffjét és annak helyettesét. Mivel a hatóságok attól féltek, barátaik ki fogják őket szabadítani, gyorsan áthelyezték őket egy távolabbi börtönbe az állam fővárosában, Austinban.

A hírnév kezdete

Az úttal egyszerre hírhedtté vált Ringo neve is, mivel az őrizet alatt szállított rabokról beszámoltak a helyi újságok is. Az „Austin Statesman” című lap például leírta 1876. január 4-én, hogy Ringo „állítólag tevékenyen vett részt a Mason megyei háborúban.” A legtöbb hírlap azonban tévesen jegyezte le nevét, „Ringgoldnak” nevezve a férfit. Ez azóta is nehezíti a róla szóló források pontos feltérképezését – a hiba nagy valószínűséggel a helyi német nyelvű újságokból eredt, mivel minden hivatalos dokumentumon kizárólag „Ringo” formában szerepel a neve. A „háborúnak” mindenesetre a bebörtönzésekkel vége lett, bár a feszültség még évekig érezhető volt a megyében.

Nem sokkal később Ringót és Cooleyt ismét átszállították, előbb vissza Burnetbe, majd helyt adtak a két férfi azon kérésének, hogy Lampasas megyében állítsák őket bíróság elé. Mindkettőjüket elítélték a törvény emberei elleni fenyegetőzésért, amit azonnal meg is fellebbeztek. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy 1877-ig kellett volna várniuk a következő tárgyalásra, ami nem volt ínyükre – és barátaik is úgy gondolták, hogy nem célravezető: 1876 májusában kiszabadították őket a börtönből.

Habár a média hírhedt szökevényként állította be Ringót, csupán néhány hónapig tudta elkerülni üldözőit, akik egyenesen Austinba vitték vissza. Szökése ellenére azonban fellebbezésének helyt adtak, és a vádakat ejtették (Cooley a beszámolók szerint még a szöktetés után egy hónappal meghalt).

Ringo azonban nem sokáig lehetett nyugodt: hosszú idő után utolérte a Cheyney-gyilkosság, ennek körüljárása során azonban végül a hatóságok nem találtak tanúkat, akik hajlandók lettek volna ellene vallani. Ringót így ismét elengedték 1878 májusában, és a Mason megyei Loyal Valleyben telepedett le. Novemberben a helyi rendőrségnél is ajánlottak neki egy helyet, azt azonban nem tudni egyértelműen, hogy elfogadta-e azt. A jelek szerint már 1879 folyamán áttelepült az arizonai Tombstone-ba.

Ringo és Wyatt Earp

Annyi mindenesetre biztos, hogy 1879 és 1880 folyamán számos csörtébe keveredett a törvénnyel – egy alkalommal meglőtt egy szalonban egy férfit, aki nem fogadott el tőle egy whiskyt (mondván, a sört jobban szereti), és egy pókerpartit is fegyverrel szakított félbe – a többi résztvevőre fogta, amíg elvett tőlük összesen 500 dollárt.

Utóbbi incidens miatt 1881-ben állították bíróság elé Tombstone-ban, azonban ennél jobban aggasztotta, hogy a híresztelések kapcsolatba hozták nevét egy közelmúltban történt postakocsirablással. Ringo ezt rágalomnak nevezte, és a város legendás békebíróját, Wyatt Earpöt, valamint társát, Doc Hollidayt tette felelőssé annak terjesztéséért. E vád eredménye az lett, hogy a három férfi felfegyverkezve állt szembe egymással: amint éppen pisztolyaikért nyúltak volna, amikor egy rendőrtiszt hátulról lefogta Ringót, és véget vetett az összetűzésnek.

Mindazonáltal az eset nyomán Ringo igen nagy érdeklődést kezdett tanúsítani az Earp és a hírhedt Clanton-banda közötti régóta tartó ellenségeskedésre. 1882-ben éppen letartóztatás alatt állt, amikor arról értesült, hogy Earp és csapata Charlestonban a Clanton-banda letartóztatására készül. Azonnal intézkedett óvadéka kifizetéséről, és Charlestonba indult, hogy figyelmeztesse Clantonékat.

Wyatt Earp testvére, James azonban látta Ringót Tombstone-ból távozni, és tisztában volt szándékával. Hivatalos nyilatkozatot tett a hatóságok előtt, amelyben szökött rabnak nevezte Ringót, aki meg akar akadályozni egy  békebíró általi letartóztatást. A nyilatkozatnak köszönhetően útnak indult egy másik csoport J.H. Jackson vezetésével, hogy megállítsák Ringót. Ezen a csoporton azonban útközben rajtaütött Ike Clanton, a Clanton-banda egyik tagja, aki emellett értesítette Ringót arról, hogy immár körözés alatt áll.

Ringo visszatért Tombstone-ba, ahol bíróság elé állították, azonban ismét nem akadt olyan személy aki hajlandó lett volna tanúskodni ellene, így szabadon távozhatott. Innentől Tombstone-ban csak nőtt a feszültség. 1882 márciusában egy ismeretlen tettes agyonlőtte Morgan Earpöt – sokan Ringót gyanúsították, azonban a korabeli feljegyzések ezt nem támasztják alá. Emellett a „Tombstone Epitaph” című lapban megjelent egy nyilatkozat, miszerint Ringo nem akart többé részt venni az Earp-Clanton viszályban.

Eközben Earp és csapata maguk is törvényt szegtek, amikor megöltek egy Frank Stilwell nevű bűnözőt, és maguk is menekülni voltak kénytelenek Tombstone-ból. John Behan seriff összeállított egy csoportot üldözésükre – ebben benne volt Johnny Ringo is. Eddigre Earpék megöltek egy Florentino Cruz nevű mexikóit is, aki egyesek szerint valójában Indián Charlie volt, akit a legtöbben Morgan Earp egyik gyilkosának tartottak. Arról is érkeztek hírek Tombstone-ba, hogy a közeli Whetstone-hegységben az Earp testvérek megölték „Göndör” Bill Brociust, aki a környék egyik leghírhedtebb bűnözője volt – a törvényesség határán mozgó békebíró és társai ezzel még több embert magukra haragítottak, ezért 1882 áprilisában elhagyták Arizonát.

Ringo egy hónappal később maga is elhagyta Tombstone-t, miután minden vád és körözés alól felmentették, amelyek a békebírók és banditák közötti csatározásokból származtak. Jó szerencséje ellenére azonban két hónappal később holtan találták a sivatagban.

Gyilkosság vagy öngyilkosság?

Sok kérdés és találgatás övezi Johnny Ringo 1882. július 13-i halálát. Sokan úgy gondolják, öngyilkos lett, mások szerint azonban meggyilkolták, és az elkövető úgy állította be a tett színhelyét, hogy Ringo halála öngyilkosságnak tűnjön.

Az emberek, akik halála előtt utoljára látták, mind azt mesélték, hogy Ringo lehangoltnak tűnt, és sokat ivott. Utoljára július 11-én látták élve, amikor elhagyta Galeyville városát. Három nappal később háttal egy fának támasztva találták meg, jobb kezében egy .45-ös kaliberű Colt revolverrel, fején pedig egy látszólag önkezével ejtett lőtt sebbel. Egyértelmű esetnek tűnt, azonban sokan gondolták akkor és gondolják napjainkban is, hogy gyilkosság történt.

A gyilkosságelmélet hívei általában vitatni szokták, hogy valóban csak egyetlen üres hüvely volt a fegyverben (azaz hogy csak egy lövést adtak le vele), valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a beszámolók szerint Ringo kezén nem voltak jelen az égett lőpor nyomai, azaz nem ő sütötte el a fegyvert. Mások szerint a fején is úgy állt a kalapja, mintha azt valaki halála után tette volna a fejére. Emellett többen, köztük Wyatt Earp is azt állították, hogy ők ölték meg Ringót.

A holttesten nem volt cipő, ehelyett alsóruháiból tépett rongyokba voltak tekerve lábai – lovát később megtalálták a helyszíntől két mérföldre (3,2 kilométerre). Ringo csizmái a kengyelekhez voltak kötözve (a sivatagban ez elterjedt praktika volt annak érdekében, hogy az éj leple alatt ne mászhasson skorpió a lábbelibe). Minden gyanús jel ellenére a bizonyítékok összességét figyelembe véve a kutatók szerint valószínűbb, hogy Johnny Ringo öngyilkos lett.