Átfogó tanulmánykötet jelent meg a Duna-Tisza köze középkori történelméről
Tizenöt év kiterjedt régészeti kutatásainak eredményeit összegzi az a nagyszabású tanulmánykötet, amely a középkori Magyar Királyság, különösen a Duna-Tisza közének eddig kevéssé ismert településhálózatát és tárgyi emlékeit mutatja be. A Pánya István és Rácz Bernát szerkesztésében megjelent, "Synergia I. – A Kecskeméti Katona József Múzeum és a Kecskeméti Középkorász Műhely évkönyve" című kiadvány a kecskeméti Katona József Múzeum szakembereinek munkáját dicséri. A 840 oldalas, részben angol nyelvű összefoglaló nemcsak a hagyományos feltárások eredményeit tartalmazza, hanem a levéltári források, a fémkeresős terepbejárások és a modern geofizikai vizsgálatok adatait is egységes keretbe foglalja.
- A kecskeméti Katona József Múzeum tizenöt év régészeti eredményeit publikálta a "Synergia I" című kötetben.
- A tanulmánykötet a Duna-Tisza közének középkori településeit és a tatárjárás nyomait dokumentálja.
- A bemutatott leletek között szerepel egy különleges madarasi éremlelet és egy nemesnádudvari ötvöskészlet is.
A kötet egyik legjelentősebb ismertetett felfedezése a dél-magyarországi Madaras közelében előkerült középkori éremlelet. A 2022-ben megkezdett közösségi régészeti kutatások, majd a 2023-as hitelesítő ásatások során a szakemberek összesen 558 pénzérmét tártak fel egy negyvenszer tizenhat méteres, a mezőgazdasági művelés miatt bolygatott területen.
A leletegyüttes 541 darab anonim magyar denárból és 17 darab, a mai Ausztria területén vert friesachi típusú érméből áll. A numizmatikai elemzések alapján az elrejtés valószínűleg III. Béla magyar király uralkodásának idejére (1172–1196) tehető. A felfedezés Bács-Kiskun vármegye eddigi legnagyobb ilyen típusú éremleletének számít, amely korábban ismeretlen éremváltozatokkal is gazdagította a magyar pénztörténetet.
Egy másik tanulmány a Nemesnádudvar térségében feltárt huszonnégy darabos, középkori fémművességhez köthető leletegyüttest dolgozza fel. A Klösterle elnevezésű területen, egy feltételezhetően a 11. és 13. század között létező település maradványainál talált ötvöseszközök között domborítószerszámokat, préseket és öntési kellékeket is azonosítottak. A kutatók feltételezik, hogy a helyi mesterember a vidéki lakosság számára készíthetett ruházati kiegészítőket és vallási tárgyakat. Bár az eszközök jelenléte nem bizonyítja egyértelműen egy állandó műhely létezését, egyedülálló bepillantást nyújt a nagyobb városi központokon kívüli, vidéki fémmegmunkálás mindennapjaiba; a település vélhetően az 1241–1242-es tatárjárás során pusztult el.
A fegyverek és a katonai felszerelések szintén hangsúlyos szerepet kaptak a kiadványban. A szerzők részletesen elemzik a közelharchoz használt csillag alakú buzogányokat, valamint egy Orbágyszentgyörgy középkori falujában talált, ritka ceremoniális számszeríjhegyet. Egy különálló tanulmány a régészeti bizonyítékokat és az írott történeti forrásokat ötvözve vizsgálja a mongol hadsereg fosztogatási gyakorlatát az Alföldön. A kutatók az elhagyott települések, a lerombolt templomok és az elásott értéktárgyak térképezésével rekonstruálták a tatárjárás pusztító hatását az évszázadok alatt kialakult középkori magyar településhálózatra.
Ez is érdekelhet
A kötet tartalmazza Magyarország eddigi legnagyobb, egyetlen régióra fókuszáló középkori pecsétnyomó- és pecsétgyűrű-katalógusát is. A Bács-Kiskun vármegye területén talált tárgyak a korabeli hitelesítés, az adminisztráció és a személyazonosság igazolásának legfontosabb eszközei voltak. Különleges leletnek számít a kecskeméti szabócéhhez köthető pecsétnyomó, amely a korai városi kézműipar szervezettségét bizonyítja. A kiadvány emellett több ezer érmét, vasszerszámot, vallási kegytárgyat és a bátmonostori ágoston-rendi kolostor berendezési tárgyait is elemzi, árnyalva a térség kereskedelmi és hitéletéről alkotott képet.
A projekt kiemelt célja a modern tájból eltűnt középkori magyar települések, falvak, templomok, udvarházak és malmok pontos lokalizálása volt. A Duna-Tisza köze a 11. és 17. század között folyamatos politikai és katonai viharok színtere volt; a tatárjárás, majd a 16. századi oszmán hódítás során a sűrű településhálózat jelentős része megsemmisült, így a helynevek gyakran csak a levéltári forrásokban maradtak fenn. A kecskeméti múzeum 2011 és 2026 közötti kutatási programja a professzionális régészek és a fémkeresős önkéntesek (közösségi régészet) példaértékű együttműködésével, modern térképezési technológiák alkalmazásával dokumentálja a mezőgazdasági művelés által fenyegetett, a felszín alatt egyre pusztuló középkori magyar kulturális örökséget.
