Új expedíció indul Amelia Earhart repülőgépének felkutatására
Kiterjedt víz alatti régészeti expedíció indul októberben a csendes-óceáni Nikumaroro szigetére, miután az amerikai Purdue Egyetem és az Archaeological Legacy Institute kutatói műholdképeken azonosítottak egy Amelia Earhart repülőgépére utaló anomáliát. A USA Today amerikai napilap beszámolója szerint a helyszíni kutatás lezárhatja a huszadik század egyik legnagyobb repüléstörténeti rejtélyét, és fizikailag bizonyíthatja a pilótanő túlélését feltételező elméletet.
- Egy tizenhat fős amerikai kutatócsoport októberben a csendes-óceáni Nikumaroro szigetére utazik, hogy megvizsgáljon egy repülőgép alakú tengeralatti anomáliát.
- A Taraia-objektumnak nevezett alakzatról a szakemberek azt feltételezik, hogy Amelia Earhart 1937-ben eltűnt Lockheed Electra típusú gépének roncsa lehet.
- A vizuális bizonyítékokra épülő elmélet végleges igazolása vagy elvetése kizárólag a helyszíni víz alatti kutatások elvégzése után válik lehetségessé.
A tizenhat fős kutatócsoport október elején indul a Kiribati Köztársasághoz tartozó, lakatlan atollhoz. Az eredetileg egy évvel korábbra tervezett, de az időjárási körülmények és az engedélyeztetési eljárások miatt elhalasztott misszió célja egy sekély lagúnában felfedezett, repülőgép alakú formáció megvizsgálása. A kutatók egy hatnapos hajóút és a sűrű dzsungelen való áthaladás után hidraulikus kotróberendezéssel távolítják el a homokot a Taraia-objektumról, hogy azonosítsák a törzs, a szárnyak vagy a repülőgépre jellemző fém szegecsek esetleges maradványait.
A szakemberek feltételezése szerint az anomália Amelia Earhart és navigátora, Fred Noonan Lockheed Electra 10-E típusú repülőgépének roncsa lehet. A páros 1937. július 2-án tűnt el a Föld körüli repülésük során. Bár a leginkább elfogadott történelmi álláspont szerint a gépből kifogyott az üzemanyag és a mély óceánba zuhant, a Nikumaroro-hipotézis szerint a pilóták elvétették az eredeti célpontként kijelölt Howland-szigetet, majd a lakatlan atoll korallzátonyán hajtottak végre kényszerleszállást. A lagúnában fekvő anomáliát egy 2020-as műholdképen vették észre először. A kutatók szerint egy 2014-es trópusi vihar mozgathatta el úgy a homokot, hogy a roncs körvonalai ideiglenesen láthatóvá váljanak.
Richard Pettigrew, az expedíció vezető régésze a lapnak adott interjúban kiemelte, rendkívül bizakodó a vizuális bizonyítékokat illetően, de a végső következtetéseket csak a fizikai feltárás után lehet levonni. A repüléstörténeti szakértők, köztük Dorothy Cochrane, a Smithsonian Nemzeti Repülési és Űrkutatási Múzeum nyugalmazott kurátora, valamint Rachel Hartigan író óvatosan fogadták a bejelentést, hangsúlyozva, hogy a múltban számos ígéretes nyom bizonyult tévesnek. A Nikumaroro-elméletet ugyanakkor közvetett bizonyítékok, köztük a szigeten korábban talált 1930-as évekbeli amerikai tárgyak, női cipőmaradványok, kozmetikai eszközök, valamint 1940-ben felfedezett emberi csontok is támogatják.
Ez is érdekelhet
Amennyiben a kutatócsoport a helyszínen repülőgépes alumínium maradványokat azonosít, biztonsági kamerákat telepít a terület védelmére, a tervek szerint pedig 2027-ben egy teljes körű régészeti feltárással térnek vissza. Steve Schultz, a Purdue Egyetem alelnöke elmondta, az intézmény már tárgyalásokat folytat Kiribati kormányával az esetleges roncsok felügyeleti jogáról. A kutatók végső célja, hogy a repüléstörténeti jelentőségű leletanyagot az Egyesült Államokba szállítsák, és az egyetem területén állítsák ki a nyilvánosság számára.
