Rejtélyes hieroglifák: mit üzen még a Concorde obeliszk

Jean-Guillaume Olette-Pelletier, francia egyiptológus, az első Champollion óta, aki megmászta a Concorde obeliszket. Amit ott talált, új fejezetet nyitott az ókori Egyiptom kutatásában: eddig ismeretlen, többszörösen titkosított hieroglifák II. Ramszesz fáraó uralkodásáról – részben még háromdimenziós rejtjelezéssel is.

Egyiptológiai szenzáció a Concorde téren

Jean-Guillaume Olette-Pelletier, a Paris-Sorbonne Egyetem és az Institut Catholique de Paris oktatója, nem mindennapi felfedezést tett: ő az első egyiptológus Champollion óta, aki feljutott a párizsi Concorde téren álló luxori obeliszk csúcsára. Ott korábban ismeretlen hieroglifákat azonosított, amelyek új információkat árulnak el II. Ramszesz fáraó uralkodásáról. A i. e. 13. században felállított emlékművet 1828-ban Lajos Fülöp idején adományozta Franciaországnak az egyiptomi alkirály, Mehmet Ali.

A felfedezés

A 2020-as lezárások idején Olette-Pelletier napi sétái során a Concorde obeliszk lett az a közeli egyiptomi relikvia, amit újra és újra megfigyelt. „Egy nap észrevettem, hogy a hieroglifák jelentése egyértelműen a luxori templom oszlopcsarnokának bejáratára mutat – ez volt az első nyom” – meséli.

Otthon utánajárt a témának, de nem talált korábbi tudományos publikációkat erről az összefüggésről. Így felszerelkezett távcsővel és egyéb eszközökkel, és újra visszatért tanulmányozni az obeliszket – és amit talált, meghökkentette: a hieroglifák valójában összetett rejtjelezést alkotnak.

A hieroglifikus kriptográfia, amit csupán hat egyiptológus tud olvasni a világon, a feliratokon belül elrejtett titkos üzenetek rendszere. Ezt a rejtett nyelvezetet az 1950-es években Étienne Drioton fedezte fel, és a papok az istenek nyelvének tekintették. Az ilyen típusú szövegek dekódolása különleges tudást igényel – Olette-Pelletier az egyik a kevesek közül, akik értik.

2022-ben újabb áttörést ért el: Tutanhamon trónján felfedezte, hogy a fáraó teste és a trón díszítése együtt rejtett mondatot alkot – háromdimenziós „kriptotextust”. Ez a gondolat inspirálta, hogy a Concorde obeliszk szövegeit is térbeli összefüggések mentén vizsgálja.

A csúcson

2021-ben, mikor az obeliszket állványzat vette körül a 2024-es olimpia előkészületei miatt, Olette-Pelletier engedélyt kért a mászásra – és megkapta. Az obeliszk tetejéről új szögből vizsgálhatta a hieroglifákat, és sikerült megerősítenie hipotézisét: a szövegek többrétegű, térbeli rejtjelezést használnak.

II. Ramszesz uralkodása elején különösen fontos volt számára, hogy legitimálja hatalmát, mivel apja, I. Széthi még nem volt fáraó, amikor ő megszületett. Ezért uralkodásának 2. évében nevet változtatott, az új neve a Menmaatré lett. Ezt az átnevezést az obeliszk is rögzíti – ez alapján datálható annak vésése is.

A Concorde obeliszk nyugati, „Szajna felőli” oldalán Ramszesz Ámon istennek mutat be áldozatot, fején a pszent (korona), amely Egyiptom egyesítését jelképezi. E jelenet csak szűk szögből – a Nílus (illetve a párizsi Szajna) irányából – volt látható, ami azt jelenti: ezt az üzenetet csak a templomhoz hajón érkező elit láthatta, például Opet ünnepe idején. A jelenet egyértelmű politikai üzenetet hordoz: Ramszesz isteni felhatalmazással uralkodik.

A rejtett mondatok és a fáraói rituálék

A különböző oldalakon elrejtett hieroglifák kombinációi rituális mondatokat alkotnak. A keleti oldalon például a fáraó fejdísze bikaszarvakat formál, ami a "ka" – az isteni életerő – szimbóluma. Alatta az áldozati asztal jele olvasható, amely a „megbékíteni” jelentést hordozza. A rejtett üzenet így hangzik: „Megnyugtatni Ámon isteni erejét”.

Olette-Pelletier összesen hét különálló ikonográfiai és háromdimenziós rejtjelezési rendszert azonosított, amelyek néhol az obeliszk összes oldalát összekötik. Az egyik ilyen kombináció II. Ramszesz nevét adja ki: –Uszermaatré Szetepenré a név, amit a fáraó uralkodása második évének végétől használt.

„Míg a mi kultúránk különválasztja a képet és az írást, az egyiptomiak számára ezek egységet alkottak” – zárja gondolatait a kutató. Felfedezéseit részletesen a montpellier-i ENIM egyiptológiai folyóiratban fogják publikálni.