Caours: Neandervölgyi jelenlét az Eem-interglaciális időszakban
A Caours település melletti régészeti lelőhely Északnyugat-Európa egyik legfontosabb paleolitikus helyszíne. Az itt található üledékek az Eem-interglaciális időszakból (körülbelül 130 000–115 000 évvel ezelőtt) származnak, és kivételes módon megőrizték a neandervölgyi emberek jelenlétének nyomait.
Régészeti rétegek és leletek
A Caours-i lelőhelyen öt különálló régészeti réteget azonosítottak, amelyek mindegyike egy-egy neandervölgyi megtelepedést dokumentál. Ezeket állati csontmaradványok, kőeszközök, valamint tűzhasználat nyomai jellemzik. Négy szintet eddig közel 400 négyzetméternyi területen tártak fel, míg az ötödik réteg körülbelül 100 négyzetméteren vált hozzáférhetővé. A leletek kivételes épségben maradtak fenn, amely lehetővé teszi az egykori emberi viselkedésformák részletes rekonstrukcióját.
A lelőhely különösen figyelemre méltó térszerkezete miatt: a csontfelhalmozódások szisztematikusan egy-egy területre koncentrálódnak, amelyek értelmezésük szerint „hentesüzemként” funkcionálhattak — ezek voltak azok a helyszínek, ahol az elejtett állatokat feldarabolták, és a hasznosítható részeket elkülönítették. Közvetlen közelükben kisebb kőeszköz-készítő műhelyeket tártak fel, ahol kovakőből pattintott szerszámokat — például kaparókat, pengéket, vésőket — gyártottak, amelyekkel a vadászott állatok feldolgozása történt.
Tűzhasználat és éghajlati adaptáció
A legrégebbi régészeti szinten égetési zónákat is sikerült azonosítani. Ezek a tűzrakóhelyek nemcsak a táplálékkészítésre utalhatnak, hanem a társas élet vagy a hőellátás fontosságára is fényt vethetnek a paleolitikus közösségek életében. A Caours-i leletek azt is bizonyítják, hogy a neandervölgyiek képesek voltak alkalmazkodni a mérsékelt éghajlati viszonyokhoz, ami megkérdőjelezi azt az elméletet, miszerint a klímaváltozás vezetett volna a kihalásukhoz.
Ez is érdekelhet
Kutatások és jövőbeli tervek
A kutatásokat a francia Nemzeti Megelőző Régészeti Intézet (Inrap) és a CNRS közösen végzi. Az első ásatások Caoursban 2005-ben kezdődtek, majd 2015-ben folytatódtak a terület tulajdonjogi változásai után. A tervek szerint a lelőhelyet a közeljövőben látogathatóvá teszik a nagyközönség számára, oktatási és kulturális célokat szolgálva.
