Rasszista rendőrök juttatták börtönbe a radikális rádióst
2008. május 8.-Múlt-kor
Egy múlt héten megjelent könyv azt állítja, hogy hamis volt a vád, miszerint 1981-ben egy tettéért halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt fekete rádiós ölt meg egy philadelphiai rendőrt.
Fényképek cáfolják a vádiratot
J. Patrick O'Connor nemrég megjelent `The Framing of Mumia Abu-Jamal` (Mumia Abu-Jamal vádirata) című könyve azt állítja, hogy 1981. december 9-én Danile Faulkner rendőrtisztet tényleg Kenneth Freeman lőhette le. Ezzel tisztázhatják a gyilkosság miatt elítélt Abu-Jamalt, aki azóta mindvégig ártatlanságát hangsúlyozta. Az ügyet utoljára márciusban tárgyalták, de a férfi bűnösségét akkor sem törölték el, így továbbra is börtönben maradt.
A rendőrség a szerző szerint azért léphetett fel keményen Abu-Jamal ellen, mert egyrészt tagja volt a Fekete Párducok nevű afroamerikai radikális szervezetnek, másrészt pedig rádiósként sokszor támadta őket. Az 1982-ben a pert lefolytató philadelphiai kerületi ügyészi hivatal visszautasította a vádakat, mondván nincs semmi hitele annak, hogy Freeman is részese lett volna az ügynek. A most megjelent könyv azonban csak az utolsó a sorban: korábban már több mű is állította, hogy az ítélet a rasszizmus, rendőri korrupció és bíráskodási hibák sorozatából születhetett meg.
Abu-Jamalt 1982-ben azzal vádolták, hogy megölt egy Daniel Faulkner nevű philadelphiai fehér rendőrt, és még abban az évben halálra ítélték egy olyan bírósági tárgyalás során, amelyet az Amnesty International úgy jellemzett, hogy "minden nemzetközi szabályt megszegett, ami a mindenkit megillető tisztességes tárgyalásra és a halálbüntetésre vonatkozik".
Schiffmann szerint nem Abu-Jamal vagy testvére Billy Cook, hanem egy harmadik személy, név szerint Kenneth Freeman (Billy Cook barátja és üzleti partnere) lőtte le 1981. december 9-e reggelén a rendőrtisztet. Freeman a meglévő bizonyítékok alapján Cook kocsijában ült, és ő tüzelt a rendőrre, miután az mellbe lőtte Abu-Jamalt.
Valószínűleg ő volt az a fekete férfi, aki hat szemtanú elmondása szerint elmenekült a helyszínről, mielőtt a többi rendőr odaért. Schiffmann könyvében azt állítja, hogy a ballisztikai jelentés egyértelműen kizárja, hogy Abu-Jamal lőtt először (Faulkner rendőrtiszt hátába), és több bizonyíték is van arra, hogy nem ő adta le a halálos lövést Faulkner fejébe.
De ha mégis Abu-Jamal ölte volna meg Faulknert, ami igen valószínűtlen, akkor az jogos önvédelem lett volna, mivel nem ő lőtt először. "Schiffmann gondos és aprólékos kutatást végzett, és a rendelkezésre álló bizonyítékok sok mindenre rávilágítanak, ami eddig homályban volt, sok új dolgot a felszínre hoznak, valamint segítenek megérteni ezt a fájdalmas és kényes, de igen fontos ügyet. A szerző alapos munkája és a háttér feltárása további vizsgálatokat indíthatnak el, amelyek további részleteket deríthetnek ki erről a szövevényes ügyről" - írja Noam Chomsky professzor, aki sokáig foglalkozott Abu-Jamal esetével.
2006 májusában Schiffmann az interneten felfedezett két fényképet, amelyet Pedro Polakoff fényképész készített 1981-ben a bűnügyi esetről. Amint hallott a lövöldözésről, Polakoff azonnal a helyszínre sietett, és 10 perccel hamarabb érkezett, mint a rendőrségi helyszínelők. Amikor Polakoff 30-45 perc múlva távozott, a helyszínelők még egyetlen képet sem készítettek. Schiffmann kapcsolatba lépett a fényképésszel, és kiderült, hogy a bűntett helyszínén készített 31 fotó közül három még akkor megjelent egy Philly nevű újságban, öt pedig elveszett.
Mumia esete szimbolikus jelentésű
1. A rendőrök manipulálták a bizonyítékokat, és a bíróságnak átadott anyagot egyszerűen megrendezték. Polakoff fotóján Faulkner rendőrsapkája tisztán láthatóan Billy Cook autójának a tetején volt, és csak később került az 1234 Locust utca járdájára, ahol a rendőrségi fényképész lefényképezte 10 perccel Polakoff után!
2. A bíróságon James Forbes rendőrtiszt azt vallotta, hogy ő "foglalta le" Faulkner és Mumia fegyverét, de nem ért a fémborítású részekhez, nehogy eltüntesse az esetleges ujjlenyomatokat. Polakoff fotóin azonban jól látható, hogy Forbes hozzáért a fegyverek fémborítású részeihez, és elmaszatolta a rajtuk lévő ujjlenyomatokat.
3. A vád második legfontosabb tanúja, Robert Chobert taxisofőr azt vallotta a tárgyaláson, hogy közvetlenül Faulkner rendőrautója mögött parkolt, és onnan látta, ahogy Mumia megöli a rendőrtisztet. A fényképekről azonban kiderült, hogy a taxis egyáltalán nem volt ott. Polakoff azt is elmondta Schiffmann-nak, hogy egyszerűen nem vettek róla tudomást, amikor többször is felajánlotta képeit a rendőrségnek.
Az ügyészség azzal vádolta Mumiát, hogy háromszor vagy négyszer is rálőtt a már földön fekvő Faulknerre (ebből csak egy lövés találta el a rendőrt). Schiffmann rámutat arra, hogy ha ez igaz, akkor legalább két vagy három golyó ütötte nyomnak kellett volna lennie az útburkolaton (Faulkner testének közelében). Mivel sem a fotókon sem a rendőrségi jelentésekben nem szerepel semmiféle ilyen nyom vagy golyódarab, Schiffmann arra a következtetésre jut, hogy a vád alaptalan volt.
2001-ben Mumia korábbi ügyvédje már beszélt a "hiányzó golyónyomokról", de Schiffmann tovább vizsgálódott. Beszélt egy német ballisztikai szakértővel, aki szerint ezeket a nyomokat nem lehet nem észrevenni. Ebből viszont az következik, hogy nem is voltak ott. Ezenkívül Pedro Polakoff is nyomatékosan tagadta, hogy a fényképein látható területen ilyen golyónyomok lettek volna.
Schiffmann nem csak az ügyészség csalását leplezi le, hanem még tovább megy, és kijelenti, hogy a vád által felvonultatott három szemtanú is valószínűleg hazudott. "A golyónyomok és a lövedékek hiánya az 1234 Locust utcán megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy Robert Chobert, Cynthia White és Michael Scanlan nem az igazat mondták Mumia tárgyalásán. Már ez az egyszerű megfigyelés is semmissé teszi a vád elméletének egyik legfontosabb részét, valamint bizonyítékot szolgáltat a tanúk kényszerítésére és manipulálására vonatkozóan" - írja Schiffmann.
"Az első és legfontosabb, hogy Mumia nem gyilkos. Ha lőtt is, azt önvédelemből tette, miután elsőként ért a helyszínre, ahol a fivérét már véresre verték. Másodszor, egyáltalán nem valószínű, hogy Mumia egyáltalán előrántotta a pisztolyát azon a sorsdöntő éjszakán. Mi van akkor, ha a Mumia fegyverén lévő ujjlenyomatok eltüntetése (Polakoff fényképein jól látható) nem véletlen, hanem szándékos volt? Ez azt jelentené, hogy a rendőrök vették ki Mumia fegyverét a pisztolytáskából (amelyben csak öt töltényhüvely volt)" -állítja Schiffmann.
Schiffmann hat szemtanút idéz (néhányukat a rendőrség megfélemlített), akik a rendőrség érkezése előtt láttak elfutni valakit. Schiffmann szerint ez a harmadik személy valószínűleg Kenneth Freeman volt, Billy Cook barátja és üzleti partnere.
"Mumia esete szimbolikus jelentésű, és sokkal mélyebbre mutat... Az Egyesült Államok börtönrendszere egyszerűen az osztályok és a fajok közötti háborút képviseli... Mumia és a többi rab azok közé az emberek közé tartozik, akik az ún. szociális tisztogatás áldozatai" -mondja Noam Chomsky. Schiffmann is érzi, hogy Mumia esete sokkal messzebbre vezet, és több könyvében is foglalkozik az ügy történelmi összefüggéseivel.
"A könyv nem csupán Mumiáról szól. Az ő esete azért fontos, mert rávilágít a nagyobb jogi, politikai és társadalmi összefüggésekre. Megvizsgálom az Egyesült Államok alkotmányos hagyományait, a fekete polgárjogi mozgalmak történetét, a városi fejlődés szörnyű történetét, amit jól példáz Philadelphia esete, Mumia egyedi és mégis tipikus történetét, aki azokat a fekete fiatalokat képviseli, akik csalódtak az állam hamis ígéreteiben, és végül foglalkozom azzal is, miként vált az USA a népesség bizonyos rétegei számára rendőrállammá."
