Rájöttek, miért nem sikerült megmagyarázni az ópiumszívás hatásait

Fotó: Pexels/Leung Kwok Tung Ktleung

A történeti forrásokra támaszkodó elemzés egy alapvető tudományos paradoxonra mutat rá: a korabeli kísérleti kémia megállapításai szerint az ópium aktív alkaloidjai, elsősorban a morfin, a hevítés hatására lebomlanak, mielőtt elpárolognának. Molekuláris szinten tehát az ópiumszívásnak hatástalannak kellett volna lennie, a megfigyelt valóság azonban ezt cáfolta.

Az európai orvostudomány már 1809-ben, egy Ettmüller nevű német orvos révén megismerkedett az anyag terápiás gőzével, amelyet melankólia és hisztéria kezelésére alkalmaztak. A következő évtizedekben az orvosok saját inhalációs protokollokkal kísérleteztek a szájon át történő adagolás helyett, teljesen mellőzve a hagyományos ázsiai fogyasztási módokat.

A tudományos diskurzus 1848-ban vett új irányt, amikor Robert Little orvos részletesen dokumentálta a „csandu” (chandu), a kínaiak által szívott ópiumpaszta több fázisból álló, forralásos előállítását. 1860 és 1900 között európai laboratóriumok sora - köztük Heinrich Limpricht és Rudolf Buchheim kutatóhelyei - próbálta azonosítani a füstben lévő morfint, mindhiába.

Az 1892-es, a későbbi Nobel-díjas Henri Moissan által elvégzett kontrollált kísérletek is csak elhanyagolható mennyiségű morfint, illetve különféle bomlástermékeket (pirrolt, acetont és piridint) mutattak ki. A tudományos konszenzus a huszadik század elejére kénytelen volt kimondani: az ópium elszívása kémiailag alapvetően eltér annak lenyelésétől, a narkotikus hatásért felelős „fantom alkaloidot” pedig nem találták meg.

Matthew Perkins-McVey elemzésének legfőbb újdonsága a birodalmi metropolusok és a gyarmati területek tudományfelfogása közötti éles politikai ellentét feltárása. Noha minden kutató ugyanarra a kémiai eredményre - az aktív morfin hiányára a füstben - támaszkodott, abból homlokegyenest eltérő következtetéseket vontak le.

Míg az európai kontinens tudósai a kémiai bizonytalanságot és az ázsiai hatásokat társadalmi mételyként, a pusztulás okozójaként értelmezték, addig a hongkongi gyarmati elemzők, mint Hugh McCallum vagy Frank Browne, ugyanezt az adatot arra használták, hogy az ópiumszívást a dohányzáshoz hasonló, társadalmilag veszélytelen szokásként legitimálják.

A tanulmány ezáltal bizonyítja, hogy az ópium 19. századi tudományos vizsgálata nem pusztán a gyarmati dominancia eszköze volt. Sokkal inkább egy olyan tudományos térként funkcionált, ahol a részben megértett biológiai valóságot a különböző politikai, társadalmi és gazdasági érdekek mentén eltérően formálták, megteremtve a modern kábítószer-szabályozás máig ható történelmi és ideológiai alapjait.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán