Az istennők virága: a mák, az ópium és a nőiség kapcsolata a Földközi-tenger térségében

Egy spanyol régész, Elisa Guerra Doce úttörő tanulmánya új megvilágításba helyezi a magas ópiumtartalmú kerti mák történetét. A kutató munkájában a neolitikumtól a késő ókorig ismertette, hogy miként kapcsolódott a növény a különböző termékenységi rítusokhoz. A kutatás egyértelműen bebizonyította: a mák sokáig a női rituálék bevett eszköze volt.

A mák története: kereskedelmi cikkből misztikus kellék

A Papaver somniferum termesztésének legkorábbi nyomai a Kr. e. 6. évezredből származnak. Kezdetben olajos magjáért és magas tápanyagtartalmáért termelték, de hamar felfedezték bódító hatását is – a spanyol Zuheros barlangban és az olasz La Marmotta településen talált leletek legalábbis erre utalnak. A kerti mák viszonylag gyorsan az európai kontinens kedvelt pszichoaktív növényévé vált, amelyet előszeretettel alkalmaztak különböző neolitikus rituálék során is.

Az istennők virága – a nőiesség és a termékenység szimbóluma

A bronzkorban a növényt már biztosan használták női termékenységi rítusokhoz is – a régészek legalábbis számos erre utaló leletet találtak. Kréta szigetén például az álom istennőjét rendszeresen mákgubókkal ékesített koronával ábrázolták – ahogy ezt a Kr. e. 1300 körül keletkezett „mákos istennő” szobra is alátámasztja. A magas ópiumtartalmú növény később Démétér, Aphrodité, Héra és Nüx attribútumává vált. Rómában a virág Ceres szent jelképe, valamint a béke és a bőség szimbóluma volt.

A mák (és az ópium) papnői

A vaskorban az ópium vallási használata egyre inkább női kézbe került. Ezt nem csupán régészeti leletekkel, hanem irodalmi utalásokkal is alá lehet támasztani: Ovidius és Vergilius műveinek papnői például rendszeresen mákkal kevert tejet alkalmaznak szertartásaik során.

A régészeti leletek egyértelműen alátámasztják ezt a felvetést. Észak-Macedóniában például egy Kr. e. 7. századi női sírban mákgubóból származó maradványokat találtak. Ilyen tárgyak kizárólag női sírokból kerültek eddig elő – ami arra utal, hogy ebben az időszakban leginkább a papnők használhatták a növényt a rituális révület eléréséhez.

A szent növény profanizálása

A hellenizmus időszakában az ópium szép lassan orvosi és gazdasági árucikké vált. A tudósok – köztük Theophrasztosz, Dioszkoridész és Galenosz – fájdalomcsillapítóként és altatóként javasolták a használatát. Ez a fordulat a női tudás háttérbe szorulását is jelentette. A templomi papnők helyét férfi orvosok vették át, az isteni növényből gyógyszeripari alapanyag lett - a mák hivatalosan is elvesztette spirituális jelentőségét.

Az elveszett tudás öröksége

A kutatás szerint a növény több mint négy évezreden át a női hatalom és a szent tudás megtestesítője volt. Elisa Guerra Doce tanulmánya nemcsak egy növény történetét meséli el, hanem azt a pillanatot is, amikor az álom istennőjének virága orvossággá, majd kereskedelmi cikké vált.