Az antik világ bódító titkai – az ókori droghasználat nyomában

Ópiumtároló edények Kr. e. 1600-ból (Forrás: Wikipédia / Közkincs)

A kannabisz és az isteni élmény

A kannabiszhasználat legkorábbi nyomai Közép-Ázsiából származnak. A Negev-sivatagban, Tel Arad 2700 éves templomában a régészek kannabiszgyanta-maradványokat találtak egy oltáron. A füst valószínűleg a rituális eksztázist szolgálhatta, és az istenekkel való találkozás nélkülözhetetlen eszköze lehetett.

Hasonló leletet találtak Pamír-hegység Jirzankal nevű temetőjében (a mai Kína nyugati részén). A Kr. e. 500 körüli időszakból származó parazsakból kannabisz nyomait mutatták ki. A szer használata a halottakkal való kapcsolattartást segíthette.

Az ókori történetírók leírásai alapján a marihuánát a nomád népek is előszeretettel használták. Hérodotosz lejegyezte például, hogy a szkíták gyakran vettek marihuánás-gőzfürdőt – ezzel elérve a maradéktalan boldogság állapotát.

A nevetés gyógynövénye és a római világ

Galénosz, Marcus Aurelius császár orvosa részletesen leírta, hogy a római lakomákon gyakran fogyasztottak kannabiszos süteményeket. Ezek ugyan sokszor fejfájást és emésztési panaszokat okoztak, de a társaság határozottan vidámabb lett tőlük. Azt is viszonylag hamar megállapították, hogy a kendermag mérsékelt adagban eufóriát, túlzott mértékben azonban kiszáradást és impotenciát idézhet elő. Plinius Természettörténetében elismerte a kender gyógyhatását köszvény, égési sérülések és migrén ellen, de figyelmeztetett: „magja kiolthatja a férfiak ondóját”. A kannabisz így egyszerre volt gyógyszer, hangulatjavító szer és a vágy csillapítója.

Az álom virága: az ópium és a feledés

Ha a kender a nevetés forrása volt, akkor az ópium az álomé és a feledésé. Népszerűsége nem lehetett kisebb a kannabiszénál: már Kr. e. 1600 körüli, Egyiptomban és a Közel-Keleten készített edényeken is találtak ópium-nyomokat. Sőt, Homérosz Odüsszeiájában is megjelenik a „feledés itala”, amely képes elfojtani a fájdalmat és a gyászt. A kolophóni Nikandrosz költő pedig már a Kr. e. 2. században figyelmeztette az olvasókat: az ópium túlzott fogyasztása letargiát, sápadtságot, sőt, akár halált is okozhat.

Rómában az ópium luxuscikknek számított – vagyis sokszor csak a magasabb körök tagjai férhettek hozzá. Marcus Aurelius császár például a szer rabjává vált. Dion Cassius történetíró szerint hadjáratai során az ópium segítségével viselte el a mellkasi és gyomorfájdalmakat. Egy ponton orvosa, Galénosz meg is jegyezte: nélküle a császár képtelen lenne a hadsereg irányítására.

A kábítószerek öröksége

A kannabisz és az ópium tehát nemcsak hangulatjavító szer, hanem orvosság és szakrális eszköz is volt az ókorban. Fogyasztását ugyanakkor korántsem pártolta mindenki – a mértéktelenség ugyanis könnyen végzetessé válhatott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Magyarország politikai intézményrendszere és választási rendszere
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• Kormányzás ellenszélben