Szokatlan technológiával készült a 3400 éves bronzkard

A 3400 éves nördlingeni bronzkard korszerű roncsolásmentes vizsgálata megmutatta, hogyan dolgoztak a középső bronzkor mesterei a mai Dél-Németországban, és meglepő technikai megoldásokat tárt fel.

A nördlingeni bronzkard felfedezése

A kutatók fejlett roncsolásmentes elemzési módszerekkel vizsgálták a nördlingeni bronzkardot, és új adatokat nyertek a középső bronzkor dél-németországi fémmegmunkálásáról. A több mint 3400 éves fegyvert 2023-ban találták meg a svábföldi Nördlingenben végzett ásatáson. A Bajor Tartományi Műemlékvédelmi Hivatal rendelte meg a tudományos vizsgálatot, hogy tisztázza a gyártási technológiát, a szerkezeti megoldásokat és a díszítés módját.

A komputertomográfiás és diffrakciós elemzéseket a berlini Helmholtz Központban végezték, a röntgenfluoreszcenciás mérésekhez pedig a Szövetségi Anyagkutató és Vizsgáló Intézet speciális BESSY II kutatóközpont egyik speciális mérőállomásán végezték, ahol rendkívül erős röntgensugár segítségével nagy pontossággal lehet meghatározni egy tárgy anyagösszetételét és belső szerkezetét. Mathias Pfeil szerint a modern mérési technológia ma már lehetővé teszi, hogy a kutatók nagy pontossággal rekonstruálják a bronzkori fémművesek eljárásait, így a látványos lelet a részletes vizsgálatok révén valódi történeti forrássá vált.

Miért különleges a nördlingeni bronzkard

Más BESSY II mérésekhez képest ritka, hogy egy díszített, nyolcszög keresztmetszetű bronzkori kardot vizsgálnak. Johann Friedrich Tolksdorf és Beate Herbold vitte Berlinbe a leletet. A fegyver egy sírból került elő, kivételes állapotban maradt fenn. Egyes részeken ma is csillog a fém, a keresztvasat és a markolatot bonyolult geometrikus minták díszítik, a penge pedig szinte éles.

Nikolaj Kardzsilo­v és munkatársai nagyfelbontású CT-felvételt készítettek. A háromdimenziós modell kimutatta, hogy a penge nyélcsapon keresztül illeszkedik a markolatba, és szegecseléssel rögzítették. A felbontás elég részletesnek bizonyult ahhoz, hogy a díszítéshez használt szerszámnyomokat és anyagszerkezetet is azonosítsák.

A nördlingeni bronzkard díszítésének titka

A markolat mély geometrikus barázdáit kontrasztos anyag töltötte ki. A kutatók először ónra gyanakodtak, mert puha fém. Martin Radtke röntgenfluoreszcenciás vizsgálata azonban kimutatta, hogy a betétek egymáshoz illesztett rézhuzalokból állnak. Ón és ólom csak nyomelemként jelent meg, feltehetően az alapötvözet részeként. A vöröses réz és az aranyszínű bronz közti kontrasztot valószínűleg tudatos felületi patinázással erősítették.

Manuela Klaus laboratóriuma a fémben fennmaradt belső feszültségeket vizsgálta. Ezekből a mintázatokból a kutatók rekonstruálták a kalapálás sorrendjét, hogy hogyan  hőkezeltét és a végső megmunkálás menetét. A képalkotás és spektroszkópia együttes alkalmazása így nemcsak látványos tárggyá tette a leletet, hanem részletes technikai dokumentummá is a dél-németországi bronzkori kohászatról.