Ősi kert nyomai a Szent Sír-templom alatt

A Szent Sír-templomnál zajló ásatások során régészek olyan leletekre bukkantak, melyek megerősíthetik a Biblia egyik legismertebb újszövetségi utalását: az ősi jeruzsálemi helyszínen virágpor és magok bizonyítják, hogy egykor kert terült el ott, ahol a hagyomány szerint Jézust keresztre feszítették és eltemették.

Bizonyíték a bibliai kertre

A kereszténység egyik legszentebb helyszínén, a jeruzsálemi Szent Sír-templomban végzett ásatások során régészek ősi olajfák és szőlőtőkék nyomaira bukkantak. A növényi maradványok, virágpor és magok formájában, körülbelül 2000 évre nyúlnak vissza, és meglepő módon összhangban állnak a János evangéliumának egyik versével. Az idézet így szól:
„Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem fektetett senkit” (János 19:41).

A felfedezést Francesca Stasolla, a római Sapienza Egyetem régészprofesszora is megerősítette. Mint mondta, a kert létére utaló jelek a kőbányászat után kialakított temetkezési és mezőgazdasági célú területekhez köthetők, melyek a Kr. u. 1. század környékére datálhatók.

„A kőbányát fokozatosan felhagyták, majd a területet sírok és mezőgazdasági célok számára kezdték el használni – így nézhetett ki a hely Jézus korában” – fogalmazott Stasolla.

A Szent Sír múltja

A Kálvária, ahol a Szent Sír-templom áll, az ókorban többféle funkciót töltött be, kőbányaként is működött. A most feltárt leletek között kerámiák, fém- és üvegdarabok is előkerültek, amelyek egyértelműen dokumentálják a terület hosszú időn át tartó használatát, valamint a zarándokok jelenlétét már a 4. századtól kezdődően.

Az ásatás – amelyről elsőként a Times of Israel számolt be – az első komolyabb helyreállítási projekt a templomban több mint kétszáz éve. A munkálatok jelenleg a templom minden olyan részét érintik, amelyet a különböző vallási közösségek közösen használnak.

A templom eredetileg Kr. u. 326-ban épült, de a 11. század elején al-Hakim bi-Amr Allah iszlám uralkodó leromboltatta. Később, a keresztes hadjáratok során a helyszínt újjáépítették, és a ma látható épület nagy része is a keresztesek munkájának eredménye.

„A mostani templom a keresztesek rekonstrukciója, de valójában az épület olyan történelmi kompozíció, amely a 4. századtól napjainkig ível” – mondta Stasolla.

Arra a kérdésre, hogy a felfedezések mennyiben támasztják alá a János evangéliumának idézetét, a professzor úgy válaszolt: bár a régészet nem teológia, a tudományos adatok – különösen a terület mezőgazdasági használatára utaló nyomok – értelmezhetők a bibliai utalások tükrében is.

„A régészet adatokat szolgáltat, amelyeket történetileg kell értelmezni. Az, hogy a kőbányából kert lett, mindenképpen összecseng a szöveggel” – tette hozzá.

Stasolla hangsúlyozta, hogy az ásatás még folyamatban van, és további meglepetésekre is számítani lehet. A projekt célja, hogy még mélyebben megismerjük Jeruzsálem városának egyik legszakrálisabb és legmeghatározóbb helyszínének történelmét.