Ősi galéria a föld alatt: a Koonalda-barlang

Ausztrália Nullarbor-síkságának mélyén rejtőzik a Koonalda-barlang, amely ősi sziklarajzaival, ujjkarcolataival és kovakőbányájával az emberi történelem egyik különleges fejezetét őrzi. A kutatásban magyar régészek is kulcsszerepet játszottak, új alapokra helyezve az ausztrál őslakos múlt és a régészet tudományának megértését.

A Koonalda-barlang felfedezése

A Nullarbor-síkság a világ legnagyobb félsivatagi karsztos rendszere, több ezer barlanggal. Egyesekben cseppkövek vannak és barlangi pókok élnek, másokban ősi aboriginal emlékek. A legkülönlegesebb a dél-ausztráliai Koonalda-barlang, amely a sziklafalakon fennmaradt ujjkarcolatairól és kovakőbányászatáról híres.

A barlang 2014-ben kapott nemzeti örökségi védelmet, elismerve jelentőségét az ausztrál régészetben. A különleges vonalkarcok  nemcsak itt, hanem Európa paleolitikus barlangjaiban is ismertek.

Kovakő és kereskedelem

A Koonalda-barlang falait természetes kovakőcsomók borítják. Az őslakosok ezeket a köveket szerszámok készítéséhez bányászták. Egy 1937-ben talált kengurubőr csomagban mintegy negyven kovakőpenge került elő, bizonyítva, hogy a Nullarbor-síkság kovaköve évezredeken át keresett árucikk volt.

A cserekereskedelem kiterjedt hálózata a gyöngykagylót egészen a nyugat-ausztráliai Broome-ból a síkságig juttatta, több ezer kilométeres útakon át. Ez a felfedezés forradalmasította a kontinens őstörténetének megértését.

Magyar régészek nyomában

A Koonalda-barlang történetében külön fejezetet írtak a magyar régészek. Dr. Gallus Sándor, a Nemzeti Múzeum egykori vezetője 1949-ben Ausztráliába emigrált. Bár intézményi állást nem kapott, szakértelmének köszönhetően ő kapta az első fényképeket a barlangról. Felismerte jelentőségét, és 1958-ban expedíciót vezetett a helyszínre.

Gallus három árkot tárt fel, önkéntes hallgatók segítségével, akik saját forrásból finanszírozták az ásatásokat. A feltárás során tonnányi kovakövet vizsgáltak meg, és dokumentálták a több száz négyzetméternyi vonalkarcolatot.

Mellette Ljubomir Marun, egy másik magyar kutató is a Nullarbor-barlangokat vizsgálta, hatalmas anyagot gyűjtve. Bár publikáció nélkül maradt, munkája máig alapvető fontosságú a térség régészeti kutatásában.

Tudományos viták a barlang koráról

A Koonalda-barlang feltárásához 1967-ben Richard V. S. Wright, a Cambridge-en végzett őskori régész is csatlakozott. Csapata radiokarbon-vizsgálatokkal a barlang használatát 22–15 ezer évvel ezelőttre tette. Gallus ezzel szemben 31–8 ezer év közé datálta az aktivitást, a legmélyebb réteget pedig 45 ezer évesnek tartotta.

Bár a két kutató között vita alakult ki, a mai adatok inkább Gallus becslését támasztják alá. Az észak-ausztráliai lelőhelyek bizonyítják, hogy az emberi jelenlét akár 50 ezer évvel ezelőtt is elkezdődhetett a kontinensen.

A Koonalda-barlang nemcsak egyedülálló őstörténeti galéria, hanem az ausztrál régészet születésének egyik kulcshelyszíne is. A magyar régészek kitartó munkája hozzájárult ahhoz, hogy a világ megismerje Ausztrália ősi múltját, és ma is inspirációt jelent a tudományos kutatás számára.