Ősi fogak cáfolják a sumerek tengeri étrendjét

A sumer civilizáció hétköznapi embereinek étrendje sokkal kevesebb halat és jóval több gabonát, valamint sertéshúst tartalmazott, mint ahogy azt az eddigi írott források sugallták – derül ki a dél-iraki Abu Tbeirah régészeti lelőhelyen feltárt 4500 éves fogak kémiai elemzéséből. A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című tudományos folyóiratban megjelent nemzetközi kutatás az első, amely a fogzománc izotópvizsgálatával nyújt közvetlen bizonyítékot az ókori Mezopotámia közembereinek valós táplálkozási szokásairól.

A Krisztus előtti 3. évezredben, a híres Ur városa közelében fekvő, közepes méretű település, Abu Tbeirah lakóinak étrendjét a régészek sokáig a fennmaradt hivatali ékírásos agyagtáblák (fejadag-listák és templomi elosztási nyilvántartások) alapján próbálták rekonstruálni, amelyek egy halban és sörben gazdag társadalom képét festették le.

Az Abu Tbeirah-i sírokban, amelyek a szerényebb sírmellékletek alapján a nem elit, hanem a köznép temetkezési helyei voltak, a tudósok most egy új, roncsolásmentes módszert alkalmaztak. Mivel a dél-mezopotámiai talaj magas só- és bitumentartalma, valamint a szárazság miatt a csontkollagén gyorsan lebomlik, a kutatók az emberi test legkeményebb szövetét, a fogzománcot vizsgálták. Az emberi és állati (sertés, juh, kecske, szarvasmarha) fogak cink-, szén- és oxigénizotópjainak, valamint stroncium- és báriumarányának elemzése rávilágított az egykori tápláléklánc pontos felépítésére.

A vizsgálat legmeglepőbb eredménye, hogy bár a város a Perzsa-öböl egykori partvonala közelében, folyó- és mocsárvidéken feküdt, a lakosok étrendjében a tengeri halak aránya elenyésző volt. A fogak kémiai ujjlenyomata egyértelműen bizonyítja, hogy a mindennapi kalóriabevitel alapját a C3-as típusú növények, elsősorban az árpa és a búza jelentették.

A fehérjeszükségletet pedig nem a központilag elosztott hal vagy a legeltetett kérődzők húsa, hanem jelentős részben a háztáji körülmények között, konyhai hulladékon nevelt sertések biztosították. A fogzománc fejlődési szakaszainak elemzése emellett a korabeli gyermeknevelési szokásokra is fényt derített: a csecsemőket az első hónapokban kizárólag anyatejjel táplálták, majd az elválasztás folyamata éveken át tartott, fokozatosan kiegészítve az étrendet gabonafélékkel és állati tejjel.

A bürokrácia és a valóság kettőssége

A Tigris és az Eufrátesz folyók völgyében a Kr. e. 4. évezred végén felemelkedő sumer civilizáció hozta létre az emberiség első városait, az ékírást és a világ első komplex, bürokratikus államapparátusait. A történettudomány sokáig úgy vélte, hogy ezekben a korai városállamokban a gazdaság szinte teljesen centralizált volt: a templomgazdaságok és a paloták begyűjtötték a terményt, majd fejadagok (elsősorban gabona, sör, olaj és szárított hal) formájában osztották vissza a lakosságnak.

A PNAS-ben publikált mostani izotópos kutatás azonban paradigmaváltást hoz a korai urbanizáció megítélésében. Az eredmények rávilágítanak, hogy a hivatalos állami nyilvántartások és az elit által diktált narratívák nem tükrözték a mindennapi valóságot. Az Abu Tbeirah-i közemberek a szigorúan centralizált elosztórendszer helyett vagy mellett egy sokkal rugalmasabb, háztáji, önellátó gazdaságot is működtettek, amelyben a családi szintű sertéstartás és a helyi növénytermesztés dominált.

A kutatás egyúttal azt is kimutatta, hogy az alapvető élelmiszerekhez való hozzáférés terén – legalábbis ebben a temetkezési közösségben – nem volt szignifikáns különbség a férfiak és a nők között.