A Stamford Bridge-i csata: a viking korszak véres lezárása

1066. szeptember 25-én a Stamford Bridge-i csata nemcsak két hadsereg, hanem testvérek végzetes küzdelme is volt. A norvég király, Harald Hardrada és az angol lázadó, Tostig Godwinson veresége egy korszakot zárt le: a viking portyák 300 éve után Anglia végre fellélegezhetett.

Testvérek árnyékában

Egy kortárs krónikás Hitvalló Edward király idejéből így jellemezte a két testvért, Harold és Tostig Godwinsont: „jóképűek és kecsesek … hasonló erejűek … egyformán bátrak”. Ugyanakkor azt is megjegyezte: olykor oly ügyesen leplezték szándékaikat, hogy aki nem ismerte őket, nem tudhatta, mire készülnek.

Tostig Northumberland grófjaként népszerűtlen volt. 1065-ben fellázadtak ellene az északiak. Edward király Harold tanácsára a lázadók mellé állt, és száműzetésbe küldte Tostigot. A száműzött testvér Haroldot vádolta a zendülés kirobbantásával. Harold esküvel tagadta, hogy köze lett volna hozzá.

Harold király és Tostig árulása

1066 januárjában Harold király lett. Tostig ekkor már nyíltan ellene fordult. Egyes források szerint Normandiai Vilmoshoz fordult segítségért. Más hagyományok arról szólnak, hogy II. Sven dán király udvarában hercegséget ajánlottak neki, de sereget nem. Ezért végül Harald Hardrada norvég királyhoz fordult.

A források szerint Tostig akár Anglia felét is felajánlotta Hardradának. A norvég azonban így válaszolt: „Nincsenek olyan angolok, akik nagyon megbízhatóak lennének.” Saját jogán az egész királyságot követelte.

Hardrada inváziója

1066 szeptemberének elején Hardrada 300 hajóból álló flottával érkezett a Tyne folyóhoz. Itt csatlakozott hozzá Tostig alig egy tucat hajóval, amelyek tavasz óta fosztogatták az angol partokat. Egyesített erejükkel szeptember 20-án Fulfordnál legyőzték az észak-angol haderőt.

Harold király alig néhány nappal később, talán szeptember 12-én értesült az invázió közeledtéről. Seregét sietve gyűjtötte össze és látta el. A krónikák szerint emberei „éjjel-nappal, amilyen gyorsan csak tudták” vonultak 200 mérföldön át a régi római úton, hogy York környékére érjenek.

A Stamford Bridge-i csata

Szeptember 25-én Harold király serege váratlanul támadt a Derwent folyónál, Yorktól keletre. A meglepetés döntőnek bizonyult: a norvégok és szövetségeseik menekülni kényszerültek. A csatatéren vesztette életét Harald Hardrada és Tostig Godwinson is.

A krónikák arról számolnak be, hogy a holtak csontjai még évek múltán is a földön hevertek. Hardrada veresége szimbolikus volt: közel három évszázadnyi viking portya után ez volt az utolsó nagy támadás Anglia ellen. Harold úgy érezhette, végre béke köszönthet a királyságra – ám alig három héttel később újabb ellenséggel kellett szembenéznie, Normandiai Vilmos seregével Hastingsnél.