Ókori római hajóroncsot találtak Elba szigeténél

2026. augusztus 14.-Múlt-kor

Jelentős ókori római leleteket, köztük egy jó állapotban fennmaradt doliumot és egy feltételezett késő antik hajóroncsot azonosítottak Elba szigetének partjainál. A Valerio Tesi és Gloriana Pace által vezetett víz alatti kutatások új adatokat szolgáltatnak a Tirrén-tenger egykori logisztikai hálózatáról, bizonyítva a toszkán partvidék kiemelkedő szerepét a mediterrán térség történelmi kereskedelmében.

Összefoglaló
  • Ókori római tárolóedényt és egy feltételezett késő antik hajóroncsot azonosítottak az olaszországi Elba szigete melletti tengerfenéken.
  • A szinte teljesen ép dolium egy olyan speciális római teherhajóhoz tartozhatott, amely nagy mennyiségű bort és olívaolajat szállított a mediterrán útvonalakon.
  • A víz alatti régészeti kutatás célja a Tirrén-tenger történelmi kereskedelmi hálózatának pontosabb feltérképezése és a tengeri örökség megóvása.
Ókori római hajóroncsot találtak Elba szigeténél
Fotó: Soprintendenza Archeologia, Belle Arti e Paesaggio per le province di Pisa e Livorno

A május óta zajló örökségvédelmi monitorozási program legkiemelkedőbb felfedezése egy nagyméretű terrakotta tárolóedény, egy úgynevezett dolium, amelyet az ókorban elsősorban bor, olívaolaj és gabona szállítására használtak.

A szakemberek a geológiai és rétegtani környezet alapján úgy vélik, a lelet egy speciális római teherhajó, egy naves a dolia típusú hajó rakományának része lehetett. Ezek az ömlesztett áruk kereskedelmére tervezett vízi járművek a Krisztus előtti első és a Krisztus utáni első század között járták a tirrén útvonalakat. Rakterükben nagyméretű, rögzített amforákat helyeztek el, ami lehetővé tette a hatalmas volumenű áruszállítást az itáliai kikötők között.

A tengerfenéken egy másik, jóval rejtélyesebb leletet is azonosítottak, amely egy megközelítőleg öt méter hosszú és két méter széles hajó roncsa lehet. A megfigyelést nehezíti, hogy a maradványokat szinte teljesen beborítja egy szerves anyagokból és mikroorganizmusokból álló nyálkás réteg.

A felderítő merülések során a régészek a külső palánkozat nyomait, fa szerkezeti elemeket, valamint jelentős számú bronzszeget fedeztek fel. A roncs rossz állapota és a korlátozott látási viszonyok miatt a pontos kormeghatározás egyelőre várat magára, de a kutatók a késő ókor és az érett középkor közötti időszakra teszik a kishajó eredetét.

Az elbai leletegyüttes tökéletesen illeszkedik a Toszkán-szigetek tengeri régészeti jelentőségéről alkotott képbe. A térség az ókortól kezdve a kereskedelmi és katonai navigáció egyik legfontosabb csomópontja volt. A naves a dolia típusú hajók jelenléte a római gazdaság fejlett logisztikai hálózatát igazolja, míg a feltételezett késő antik kishajó a part menti mindennapi közlekedés és a helyi halászat eddig kevésbé kutatott történetébe nyújthat bepillantást.

A fegyveres testületek, köztük az olasz csendőrség firenzei és genovai kulturális örökségvédelmi és búváregységeinek bevonásával zajló projekt az ősz folyamán újabb kutatási fázisba lép. Gloriana Pace régész irányításával további feltárásokat terveznek a rejtélyes hajóroncsnál, hogy mintavétellel és anyagvizsgálatokkal tisztázzák a süllyedés okait és a pontos kronológiát.

A kutatás hosszú távú célja a regionális víz alatti örökségvédelmi adatbázis frissítése, valamint a helyi szabadidős búvárközösségek bevonása egy olyan riasztási hálózatba, amely elősegíti a felbecsülhetetlen értékű tengeri műemlékek hatékony védelmét az elkövetkező évtizedekben.