Óbuda a római korban
2014. november 27. 15:40 MTI
A magyar főváros legrégebbi városmagja, Óbuda római kori állapotáról ad átfogó képet az Aquincumi Múzeum és az MTA CsFK Földrajztudományi Intézete összefogásával született Aquincum / Ancient landscape - ancient town (Aquincum / Ókori táj - ókori város) című angol nyelvű tanulmánykötet. A mű szerzői H. Kérdő Katalin régész és Schweitzer Ferenc professor emeritus, a földrajztudomány doktora, a kötetet csütörtökön mutattak be az Aquincumi Múzeumban.
Korábban
Mint Borhy László akadémikus, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatója a könyvbemutató kapcsán elmondta, a kötetben, amelynek magyar nyelvű változata 2010-ben látott napvilágot, a természetföldrajz, s ezen belül a geomorfológia (felszínalaktan) és a régészet kutatási eredményei jelennek meg. "Nagyon lényeges munkáról van szó, hiszen a két tudományág segítségével rekonstruálni lehet a terület ősföldrajzi és ősvízrajzi viszonyait" - hangsúlyozta Borhy László, rámutatva, hogy Nyugat-Európában nagy hagyományai vannak a geomorfológia és a régészet összefogásából született kutatási irányzatnak.
A vizsgálatok alapvetően a Duna jobb partján folytak, de foglalkoztak a bal parti erődökkel, Transaquincummal és Contra Aquincummal is. A projekt során a kutatók közel ezer fúrásszelvényt elemeztek, vizsgálták a Duna vízjárását, foglalkoztak a folyó mederváltozásaival, a zátonyképződéssel, meanderek kialakulásával és betemetődésével, az árvizekkel és belvizekkel, a nagyszámú karsztforrással, valamint az éghajlattal. Régészeti szempontból elsősorban az 1969 óta végzett feltárások eredményeire támaszkodtak a szerzők, de figyelembe vették a korábbi ásatások eredményeit is, hiszen Aquincumban a 19. század óta folytak kutatások.
"Nagyon pontos és egységes adatgyűjtésről van szó mind a geomorfológusok, mind a régészek részéről, a szakemberek nagyjából százéves időszak kutatási eredményeit értékelték ki új tudományos szemszögből" - emelte ki Borhy László, aki érdekességként felhívta a figyelmet a két szakterület egymáshoz való igazodására is. A földrajztudósok ugyanis a tengerszint feletti magasság meghatározásánál a Balti-tenger szintjét, a régészek pedig az Adriai-tengerét veszik alapul, az adatok összhangba hozását a kötet végén lévő konkordancia-táblázat segíti.
"Földtörténeti szempontból körülbelül tízezer éves periódust ölel fel a munka, régészetileg pedig Aquincum 400 éves történelmének kétszáz éves szakaszát, a 2-3. évszázadot dolgozza fel. Ez volt a település virágkora, ekkor alakultak ki a városrészek, amelyek fejlődéstörténetét elemzi a mű" - mutatott rá a régészprofesszor.
A szerzők egyebek közt olyan kérdésekre keresték a választ, hogy miért épp az adott vidéken épült fel Aquincum, milyen tényezők segítették terjeszkedését, fejlődését, milyen események, katasztrófák befolyásolták város életét. Mint Borhy László kifejtette, Aquincum fejlődésében több tényező, egyebek mellett a kedvező domborzati viszonyok és a Duna közelsége mellett az éghajlat is szerepet játszott. "A pollenmérések és a tölgyek évgyűrűi alapján tudjuk, hogy a császárkor elején nagyon kedvező, viszonylag meleg és száraz volt az éghajlat, az i.sz. 2-3. század fordulójáig egyfajta szubmediterrán klíma uralkodott.
A 3. század elején hűvösebbre, csapadékosabbra váltott az időjárás, a klímaváltozás hátterében a 186-os új-zélandi vulkánkitörés húzódhatott meg, amely globális lehűlést okozott. A csapadékosabb időjárás miatt emelkedett a Duna vízszintje, és sok part menti település, erőd víz alá került. A víz a helytartói palotát is elérte a Hajógyári-szigeten. "Magyarország e művel bizonyította, hogy a hazai kutatások az európai élvonalba tartoznak, az angol nyelvű tanulmánykötetnek köszönhetően pedig külföldön is megismerhetik a magyar eredményeket" - méltatta a tanulmánykötetet Borhy László akadémikus.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
- Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
- A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
- Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
- A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
- Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
- Hétvégi várkalauz: Nagykálló
- Hétvégi várkalauz: Szikszó
- Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.