Nőügyek, cukorlopás és kőművesmunka – kilenc kevésbé ismert tény Churchillről

A 20. század egyik legmeghatározóbb alakja, Winston Churchill elsősorban arról ismert, hogy az általa vezetett Nagy-Britannia győztesként került ki a második világháborúból, amely során gyújtó hangú beszédek sorával öntött lelket a katonákba. Életének azonban számos kevésbé ismert mozzanata is említésre méltó lehet. A historyextra.com a How to Think Like Churchill (Hogyan gondolkodjunk úgy, mint Churchill) című könyv szerzője, Daniel Smith segítségével kilenc kevésbé ismert momentumot gyűjtött össze a politikus életéből. 

A gúny tárgya

A kis Winston gyermekkorában még nem úgy tűnt, hogy nagy elődei, például Marlborough hercege, John Churchill nyomdokaiba tudna lépni. Beteges volt, beszédhibával küzdött, tanulmányi eredményeit pedig a legnagyobb jóindulattal is csak egyenetlennek nevezhetjük. Egyik tanára 1888-ban a 13 éves Winston édesanyjának küldött levelében felsorolta fia rossz tulajdonságait, a feledékenységtől kezdve a figyelmetlenségen át a pontatlanságig. Fizikai defektusai miatt emellett gúnyolódások célpontjává vált, ezek az élmények azonban, úgy tűnik, csak dacossá tették, megerősítették Churchillt.   

A könyvmoly

Churchill egymás után olvasta a könyveket, amiben nagy segítséget jelentett azon képessége, hogy hatalmas mennyiségű szövegből is gyorsan meg tudta ragadni a lényeget. Egy olyan angol történelmi személyiségről, akit Shakespeare-en kívül talán a legtöbbet idéztek, érdemes megjegyezni, hogy ő maga is nagy rajongója volt az idézetgyűjteményeknek. Úgy vélte, ezek jelentik a rövidebb utat egy mélyebb tudás megszerzéséhez. 1930-ban, addigi életéről szóló visszaemlékezésében úgy fogalmazott, egy tanulatlan ember számára remek lehetőséget jelent egy idézetekkel teli könyv elolvasása, az idézetek ugyanis a memóriába vésve megfontolásra érdemes gondolatokkal tölthetik meg az agyat.

Az oroszlán szája

Churchillt élete során finoman szólva sem kerülték el a balesetek. Fiatalkorában volt agyrázkódása, megrepedt egy veséje, később majdnem belefulladt egy tóba, többször leesett a lováról, 1931-ben New Yorkban pedig elütötte egy autó, mert elfelejtette, hogy az USA-ban jobbkezes közlekedés van. Úgy tűnik azonban, hogy ezek az esetek nem tántorították el attól, hogy kihívja maga ellen a sorsot, sőt, talán még jobban kereste a veszélyes helyzeteket. Londontól Ladysmithig Pretorián át című 1900-as munkájában így foglalta össze a veszélyekkel kapcsolatos álláspontját: „Az oroszlán szájába kell tenned a fejed, ha azt akarod, hogy az előadás sikeres legyen.”

A nyelvújító

Példaképéhez, Shakespeare-hez hasonlóan több szó megalkotását is a nevéhez kötik. Ilyen például az angol „summit” (csúcstalálkozó) szó, amelyről úgy tartják, Churchill használta először. Állítólag abban is szerepet játszott, hogy a német megszállókat a második világháború során minden tekintetben kiszolgáló bábkormány vezetője, Vidkun Quisling vezetékneve az áruló szó egyik szinonimájává vált. 

Akit nem tartottak elég jónak

Churchill neve már több alkalommal felmerült a Nobel-díjra esélyes jelöltek között, mielőtt 1953-ban valóban odaítélték neki a rangos elismerést. Egy, a Nobel-bizottságnak az 1940-es években készített jelentés kiváló történésznek nevezte a politikust, de nem annyira számottevőnek, hogy munkáival, azok jelentőségénél vagy irodalmi értékénél fogva megérdemelje az egyik legrangosabb kitüntetést. A második világháborút követően aztán, úgy tűnik, mégis érdemesnek tartották arra, hogy megkapja az elismerést. Az indoklás szerint mesteri történelmi és életrajzi leírásaiért, valamint a „magasztos” emberi értékek védelméért tett erőfeszítéseiért jutalmazták irodalmi Nobel-díjjal.

Nőügyek

Churchill 56 éven át élt házasságban feleségével, Clementine-nel, nem ő volt azonban az első nő a politikus életében. Churchill első szerelme a gyönyörű Pamela Plowden volt, majd őt követte Violet Asquith, Herbert Asquith miniszterelnök lánya, és még tartott a kapcsolat, amikor Churchill megismerkedett Clementine Hozier-vel. Churchill később felfedte, hogy nem volt messze attól, hogy megkérje Violet kezét, és ha Clementine nem tűnt volna fel a színen, alighanem a kormányfő lányát vette volna feleségül – a körülményeket látva aligha lett volna a legjobb házasság. Violet persze nem ugrált örömében Churchill döntésétől, és egykori társa esküvőjére sem ment el.

Festőkarrier és kőművesmunka

Churchill 1915-ben festői „karrierbe” kezdett, és életében több mint 500 képet alkotott. Számos bájos, idealizált tájképet alkotott, amelyek közül több később üdvözlőlapokon tűnt fel. Picasso egy alkalommal megjegyezte, hogy ha hivatásként űzné a festészetet, nem lenne gondja a megélhetéssel. 1947-ben a Királyi Akadémia a politikus két, David Winter álnéven festett képét is elfogadta. Haláláig nem kevesebb, mint 50 művét állították ki az Akadémián. Churchill hobbijai közé tartozott emellett a tereprendezés és – kissé meglepő módon – a kőművesmunka is. Erről a szenvedélyéről második világháborúról írt munkája első kötetében is beszámolt. Eszerint chartwelli birtokán két családi ház felhúzásában is komoly szerepe volt, és a konyhakert falainak építési munkálataiba is besegített. Emellett a sziklakert, a vízművek, valamint a birtokon található hatalmas, fűthető medence építéséből is kivette a részét.

Cukorlopás és szivarfüst az oxigénmaszkban

Churchillről mindenki tudja, hogy szerette az életet, és amikor az evésről, ivásról vagy dohányzásról volt szó, nem ismert kompromisszumot. Amikor a II. világháború alatt repülővel utazott, még az oxigénmaszkját is úgy alakították ki, hogy azon keresztül szivarozni tudjon. Gyermekkorától kezdve félelmetes étvágya volt, és egy alkalommal az iskolában verést is kapott, amikor kiderült, hogy cukrot lopott egy kamrából. A halála előtti évben felesége ragaszkodott hozzá, hogy kezdjen el diétázni, Churchill viszont úgy oldotta meg a helyzetet, hogy olyan mérlegeket vett, amelyek kisebb számot mutattak, amikor ráállt, mint a korábbiak.

Szirénaruha

Churchill egyik kedvenc ruhadarabja a kezeslábas volt. Nagy-Britanniában „szirénaöltözéknek” (siren suit) is nevezték a viseletet, mivel tökéletesen alkalmas volt arra, hogy légiriadók idején villámgyorsan belebújjanak. A ruhákat különféle anyagokból, többek között gyapjából és vászonból készítették, Churchill azonban még ennél is tovább ment: megbízta a Turnbull & Asser szabóit, hogy készítsenek számára egy selyemből készült kollekciót. A ruhák manapság a blenheimi kastélyban tekinthetők meg.