New York városának legbékésebb éjszakáját eredményezte az 1965-ös áramszünet

59 évvel ezelőtt ezen a napon New Yorkban minden elsötétült. Az 1965. november 9-i „nagy áramszünet” hét amerikai államot és egy kanadai tartományt érintett. Az otthonokban, irodaházakban, liftekben, metrókban, vonatokon és kórházi műtőkben egy pillanat alatt megállt az élet.

New York megbénulása

Az áramszünetet a kanadai határ közelében történt meghibásodás okozta: egy elektromos relé a hirtelen fellépő túlterhelés miatt felmondta a szolgálatot. Ennek gyorsan továbbgyűrűző hatására mindössze néhány perc leforgása alatt 207 ezer négyzetkilométernyi terület borult sötétségbe.

1965. november 9-én, a kanadai Ontario egy részében, valamint az amerikai Connecticutban, Massachusettsben, New Hampshire-ben, New Jersey-ben, New Yorkban, Pennsylvaniában, Rhode Islandben és Vermontban több mint 30 millió ember maradt áram nélkül, közöttük a legrosszabbul jártak 13 órán keresztül.

New Yorkban a csúcsforgalom közepén, helyi idő szerint 18:27-kor aludtak ki a lámpák. A fényforrások megszűnésével teljes sötétségbe borult az egész város. Több tízezer (egyes források szerint 800 ezer) ember esett csapdába New York metróiban, további ezrek rekedtek irodaházakban, liftekben.

Az áramszünet nem volt szokványos jelenség New Yorkban, egyes területeket sohasem érintett korábban. Ezen az estén a fűtés, világítás és a főzés energiaigénye miatt az elektromos rendszer elérte a csúcskapacitását és megadta magát az fogyasztóknak.

A közlekedés teljesen megbénult, a vasút leállt, a repülőgépek az elsötétült repülőterek felett cikáztak mindaddig, amíg vészpályára nem állították őket. A turisták és az ingázók nem tudtak hazajutni, ezért a szállodák előcsarnokai megteltek, a recepciók előtt sorok kígyóztak. Némi segítséget és fényt a telihold jelentett a tájékozódásában.

A generátorokat nem mindenhol sikerült beindítani, így az Upstate Medical Centerben sem, ahol a folyamatban lévő műtéteket zseblámpával voltak kénytelenek befejezni. Néhány település szerencsésen elkerülte a sokkhatást, mivel saját elektromos szolgáltatókkal rendelkeztek. New York nyugati részében néhány óra alatt, de az egész városban csak másnap reggel 7 órára állt vissza a normál áramszolgáltatás.

A televíziók sem működtek, megszűnt az információáramlás, emiatt sokan pánikba estek, azt gondolva, hogy a kommunisták vagy az ufók a felelősek az áramkimaradásért. Előbbi a hidegháborús időszakban kevésbé volt abszurd elképzelés, mint az utóbbi.

New York lakosai megtalálták a módját, hogy segítsék a közösséget. Önkéntesek álltak be forgalmat irányítani, mások a tűzoltóság mentőcsoportját támogatták, sokan egész éjjel gyertyákat és zseblámpákat osztottak.

Lakossági reakciók

A becslések szerint az áramkimaradás mintegy 100 millió dollárnyi anyagi kárt okozott, ugyanakkor meglepően kevés visszaélésre került sor. Ellentétben az 1977-es New York-i áramszünet utáni fosztogatási hullámmal, az 1965-ös áramkimaradás idején mindösszesen öt betörést és néhány kisebb rongálást jelentettek New Yorkban. Állítólag – a rendelkezésre álló adatok szerint – ez volt a város történelmének legkevesebb jelentett bűncselekménnyel záruló éjszakája.

Amennyire bizonyítható, mit nem csináltak az emberek a legsötétebb novemberi éjszakájukon, annyira nem tudható biztosan, hogy mit igen. Így például a kilenc hónappal későbbi baby boommal kapcsolatos állítások megalapozatlannak bizonyultak.Néhány incidensre így is sor került az éjszaka folyamán, például a Walpole Állami Börtönben, ahol a legmagasabb védettségi fokozatú részlegben fogvatartott rabok három órán át tomboltak, betörték az ablakokat, és összetörtek mindent, ami csak a kezükbe került. Az őrök könnygázzal vetettek véget a zavargásnak és másnap a fogvatartottaknak helyre kellett állítani a károkat. 

A második világháborút követően az Egyesült Államok a jólét korát élte, az emberek hétköznapjait egyre inkább az új technológiák alkalmazása uralta. Az árammal működő, otthoni és irodai készülékek és berendezések integrálása miatt az energiatermelésben új és hatékonyabb módszereket kellett bevezetni.

Az 1960-as évekre a villamosenergia megfizethetővé vált, és a fogyasztás a háború után évtizedenként megduplázódott. Ez a drámai növekedés egy bonyolult hálózatrendszer tervezésével párosult, amelyben a villamoserőművek több kulcsfontosságú helyen nagyfeszültségű elektromos vezetékek rendszerével kapcsolódtak össze. Ez a megoldás a villamosenergia hatékony áramlását hatalmas területeken tette lehetővé, még a legmagasabb fogyasztási időszakokban is.

Az elektromos vállalatok számos fontos tanulságot vontak le az 1965-ös áramkimaradásból. Két szervezetet is létrehoztak annak biztosítására és ellenőrzésére, hogy a berendezések minősége minden erőműben a szabványoknak megfelelő legyen.

A kezdeti sokk ellenére a lakosság fegyelmezetten és együttműködően viselkedett. A vészhelyzet a többségből pozitív magatartást hívott elő, New York lakossága jól vizsgázott.

Ugyanakkor az áramnak való kiszolgáltatottság nagy felismerést jelentett. Az amerikaiak kezdték sérülékenynek érezni városaik energiaszolgáltatását és otthonaikban zseblámpákat, gyertyákat halmoztak fel.