Napóleon katonái láthatatlan ellenséggel is küzdöttek
1812 telén a Napóleon vezette Grande Armée katasztrofális visszavonulása több mint 300 000 katona halálát okozta. A történészek két évszázada vitatkoznak, hogy a fagy, az éhség vagy a betegségek voltak-e a fő bűnösök. Új, DNS-alapú vizsgálat most meglepő fordulatot hozott: a halált paratífusz és visszatérő láz okozta – mikrobák, nem golyók.
Katasztrófa Kelet-Európa hómezején
1812 telén Bonaparte Napóleon Grande Armée-je, a francia császári hadsereg kivérzett Kelet-Európa fagyos síkságain. A Moszkvából való visszavonulás, amelyet az epikus katasztrófa mítosza övez, több mint 300 000 katona életét követelte.
Több mint kétszáz éve próbálják megfejteni a történészek, hogy mi végzett ezekkel az emberekkel. A hideg? Az éhség? Az orosz tüzérség? Esetleg valamilyen járvány?
A friss tanulmány, amelyet Nicolas Rascovan, az Institut Pasteur kutatója a bioRxiv folyóiratban jelentetett meg, új megvilágításba helyezi az európai hadtörténelem egyik legsötétebb fejezetét.
Tömegsír Vilniusban
A kutatás alapját a Vilniusban (ma Litvánia fővárosa) feltárt hatalmas tömegsír szolgáltatta. Itt 2001-ben több mint 3200 napóleoni katona holttestét exhumálták.
Sokáig úgy vélték, hogy a járványos tífusz és a lövészárok-láz okozta a halálukat. Ezt PCR-technikával végzett régi DNS-vizsgálatok is megerősítették. Az újabb elemzések viszont modernebb módszert használnak: az ősi DNS metagenomikus szekvenálását. Ez a technika képes bármilyen kórokozó genetikai nyomát kimutatni – akár olyat is, amire senki sem számított.
A tizenhárom vizsgált holttest egyikében sem találtak a tífuszt okozó Rickettsia prowazekii, illetve a lövészárok-lázért felelős Bartonella quintana baktériumból. Helyettük két, ma már ritka kórokozót azonosítottak: a paratífusz lázat okozó Salmonella enterica (Paratyphi C vonal), valamint a tetvek által terjesztett visszatérő láz baktériumát, a Borrelia recurrentis-t.
E betegségek közös jellemzője, hogy gyorsan legyengítik a szervezetet. Önmagukban ritkán halálosak, de fagyban, éhezve, kimerülten pusztító hatásúak lehetnek.
Az orosz hadjárat összeomlása
1812 júniusában Napóleon több mint félmillió katonával indult meg Oroszország ellen – ez volt Európa addigi legnagyobb hadereje. A hadjárat sikere, vagy kudarca azonban nem ütközetekben dőlt el. Az oroszok felperzselték a földeket, kiürítették a városokat, így a franciák ellátás nélkül maradtak. Október 19-én kezdték meg a visszavonulást Moszkvából, és néhány hét alatt a sereg szinte teljesen megsemmisült.
A korabeli feljegyzések gyakori hasmenést, magas lázat, sárgaságot és szélsőséges gyengeséget említenek. Korábban ezeket a tüneteket a tífusszal azonosították, ám ugyanezek jellemzőek a paratífuszra is, amely szennyezett vízzel vagy étellel terjed. Egy 1812-es tanúvallomás említi, hogy Litvániában „sózott céklát” és annak levét fogyasztották kétségbeesetten – ez tömeges bélfertőzést okozhatott.
A visszatérő láz esetén időszakos lázgörcsök léptek fel, amelyek tovább gyengítették a katonákat. A hideg, az alultápláltság és a többszörös fertőzés együttese végzetesnek bizonyult. A baktériumoknak nem kellett gyorsan ölniük – elég volt, ha a katonák nem bírták tovább a menetelést vagy az éjszakai hideget.
Forradalom a paleogenomikában
Rascovan és csapata tanulmánya bemutatja, hogyan írhatja át a paleogenomika a történelmet. Eddig főként klinikai hipotézisek és korlátozott DNS-elemzések alapján próbálták megérteni a történelmi járványokat.
Most azonban háromlépcsős módszert alkalmaztak. Először azonosították a mintákban jelenlévő mikrobákat. Ezután bioinformatikai szűrőkkel kiszűrték a modern szennyeződéseket. Végül a DNS-darabkákat filogenetikai fákba illesztették, hogy azonosítsák az ősi törzseket.
Bár az elemzett töredékek kicsik és töredezettek voltak, világos eredményeket hoztak. A Salmonella a középkor óta ismert Paratyphi C vonalhoz tartozott, a Borrelia pedig a B. recurrentis egy olyan alváltozata volt, amely középkori és vaskori genomokkal is rokon. Ez arra utal, hogy ezek a betegségek évszázadokon át fennmaradtak, és krízishelyzetekben újra felbukkantak.
A napóleoni mítosz újragondolása
Ez is érdekelhet
A kutatás nem zárja ki a tífusz vagy más betegségek szerepét – csupán arra mutat rá, hogy a vizsgált katonákban nem hagytak genetikai nyomot. A minta mérete kicsi a több ezer elhunythoz képest, így a teljes kép még további vizsgálatokat igényel.
A következtetés azonban világos: az 1812-es visszavonulás során a katonákat nemcsak az időjárás győzte le, hanem láthatatlan mikrobák is. Ezeket a szennyezett víz, a rossz élelmiszer és a tetvek közvetítették.
