A maja civilizáció máig meghatározza az esőerdők szerkezetét
A közép-amerikai trópusi esőerdők szerkezetét a mai napig meghatározza a maja civilizáció tájhasználata, ahogy az a Scientific Reports folyóiratban publikált tanulmányból kiderül. Az Exeteri Egyetem és a Texasi Egyetem kutatói által bemutatott eredmények rávilágítanak arra, hogy a modern ökoszisztémák mély ökológiai lenyomatként őrzik az ősi emberi beavatkozások, például az agrárinfrastruktúra és a városépítészet nyomait.
- A Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Belize területén található, érintetlennek hitt trópusi esőerdők magukon viselik a maja civilizáció ősi tájhasználatának nyomait.
- Az Exeteri Egyetem és a Texasi Egyetem kutatói LiDAR távérzékeléssel térképezték fel a régiót, megállapítva, hogy a fák magassága és a lombkorona sűrűsége összefügg a mélyben rejlő ősi infrastruktúrával.
- A felfedezés bizonyítja, hogy az egykori csatornarendszerek és mészkőépületek évezredek elteltével is alapvetően befolyásolják a modern ökoszisztémák szerkezetét és biológiai sokféleségét.
A Bladen Legacy projekt keretében a szakemberek LiDAR távérzékelési technológia segítségével vizsgálták meg Belize északnyugati részén a Rio Bravo Természetvédelmi és Kezelési Területet.
A kutatás során a Wari Camp és Gran Cacao egykori maja központok, valamint a vizes élőhelyek ősi mezőgazdasági hálózatának maradványait vetették össze a felettük elterülő erdő jelenlegi szerkezetével. Sara Eshleman, a kutatás vezető szerzője szerint a felmérés kimutatta, hogy a fák magassága és a lombkorona sűrűsége közvetlen kapcsolatban áll a mélyben rejlő kőépítményekkel és csatornákkal.
Az adatok alapján a legerősebb összefüggés a korábban mezőgazdaságra használt területeken mutatkozott. Az ősi maja társadalom hatalmas, mérnöki pontossággal megtervezett csatornarendszereket és megemelt ágyásokat hozott létre a mocsaras vidékeken a terméshozam növelése érdekében. Ezek a tájátalakítási munkálatok tartósan megváltoztatták a talaj hidrológiai jellemzőit, aminek következtében ezeken a részeken napjainkban jóval magasabb fák és sűrűbb lombkoronával rendelkező növénytársulások találhatók, mint az érintetlennek tűnő területeken.
Ez is érdekelhet
A települések és a monumentális kőépületek romjai felett növő erdők szerkezete szintén specifikus eltéréseket mutat. Az egykori épületek körül a növényzet a magasabb lombkoronaszinteken koncentrálódik. A kutatók ezt a jelenséget részben azzal magyarázzák, hogy a piramisok és lakóépületek építéséhez használt mészkő az évezredek során lassan kioldódott a talajba, megváltoztatva annak kémiáját. Továbbá az ősi maja civilizáció által tudatosan ültetett, gazdasági hasznot hajtó fajok, mint a kenyérdiófa, a mai napig dominánsak maradtak a romvárosok környezetében.
A maja civilizáció a Krisztus utáni 250 és 900 közötti évszázadokban Közép-Amerika jelentős részét uralta, gazdaságuk alapját a magasan szervezett tájgazdálkodás jelentette. Mark Robinson, az Exeteri Egyetem régésze rámutatott, a lézeres technológia egyre több ősi településhálózatot fed fel a régióban. A mostani felfedezés is azt bizonyítja, a jelenkori dzsungel egy évezredekkel ezelőtt mesterségesen kialakított kulturális táj biológiai öröksége, ezáltal a birodalom bukása után is fenntartja az emberi beavatkozás nyomait.
