Náci szimpatizáns volt-e a lemondott brit uralkodó, VIII. Eduárd?

Már a második világháború kezdete előtt felmerült több kérdés is a brit uralkodócsalád és a Harmadik Birodalom kapcsolatát illetően. 1945-ben amerikai katonák Németországban olyan dokumentumokra és táviratokra bukkantak, amelyek a korábbi feltételezéseknél is mélyebb kapcsolatot sejttettek.

Állandó gyanú

Kétségtelen, hogy nincs olyan tagja a brit királyi családnak, akit gyakrabban összekapcsolnának a náci rezsimmel, mint VIII. Eduárd, a későbbi windsori herceg. Köztudott, hogy újdonsült feleségével, az amerikai Wallis Simpsonnal 1937 októberében Németországba látogatott, és még Adolf Hitlerrel is találkozott – ez azonban az úgynevezett marburgi dokumentumok alapján csupán a jéghegy csúcsa volt. Az anyagból számos olyan kapcsolat rajzolódott ki a herceg és az ellenség között, hogy a brit korona és kormány közösen igyekeztek azt elkendőzni a nyilvánosság elől.

Eduárd V. György király és Mária királyné legidősebb gyermekeként 1936. január 20-án lett az Egyesült Királyság uralkodója, miután édesapja meghalt. Ezelőtt azonban már megismerkedett azzal a nővel, aki örökre megváltoztatta a brit monarchia történelmét: 1930-ban a trónörökös Eduárdot egy közös ismerős mutatta be az elvált amerikai Wallis Simpsonnak. 1934-re szerelem bontakozott ki kettejük között, Eduárd trónra lépését követően pedig Simpson elvált második férjétől, hogy feleségül mehessen Eduárdhoz.

Ez utóbbi lépés azonban nem volt ilyen egyszerű: mivel a brit uralkodó egyúttal az anglikán egyház feje is, be kell tartania annak rendelkezéseit is – ezek közé tartozott az is, hogy olyan nő, akinek egy korábbi házastársa még életben van, nem lehet uralkodói hitves. A válság feloldására VIII. Eduárd úgy döntött, lemond a trónról, hogy szerelmével lehessen.

„Lehetetlennek találtam viselni e nagy terhet, és teljesíteni kötelességeimet mint Király az általam szeretett asszony segítsége és támogatása nélkül” – indokolta döntését Eduárd. Az újonnan létrehozott címmel windsori herceggé kikiáltott volt uralkodó 1937. június 3-án Franciaországban feleségül vette Simpsont. A pár itt töltötte ideje java részét, de gyakran utazott el más európai országokba is – ezek közé tartozott az októberi németországi út is, amelynek során vezető náci tisztviselők díszvendégként fogadták őket, és Adolf Hitlerrel is időt töltöttek. Az út a herceget Hitlerrel kapcsolatba hozó esetek közül csupán az első volt – a későbbiek mélyebb ellentéteket idéztek elő Eduárd és családja között.

Világszerte terjedtek a híresztelések, miszerint az exkirály náci szimpatizáns – miután pedig megkezdődött a második világháború, Eduárd kezdett valódi teherré válni családja számára. Miután Franciaországot elfoglalta a német haderő, a windsori hercegi pár a németbarát Spanyolországba ment, ahol a német titkosszolgálatok megpróbálták felhasználni őket a Nagy-Britannia feletti hatalom átvételéhez – ez a terv azonban végül csődöt mondott. E terv részletei a náci hatóságok és a herceg levelezésével együtt mind benne voltak abban a több mint 400 tonnányi levéltári anyagban, amely Joachim von Ribbentrop külügyminisztériumából származott.

Az anyagot az amerikai csapatok Marburg közelében találták meg elásva 1945 májusában. Átszállították a marburgi várba, és a dokumentumok átvizsgálása helyben megkezdődött. Hamar fény derült arra, hogy több mint 60 oldal a windsori herceg és a Harmadik Birodalom kapcsolatáról szóló információt, valamint levelezést tartalmazott. E dokumentumok későbbi összefoglaló neve a „Windsor-akta” lett.

A „Windsor-akta”

A „Windsor-akta” kézzelfogható bizonyítékkal szolgált arról, hogy VIII. Eduárd kapcsolatban állt magas rangú náci vezetőkkel, és növelte a gyanút, hogy szimpatizál ideológiájukkal. A legmegdöbbentőbb eleme az anyagnak talán a németek által „Willi-hadműveletnek” keresztelt terv részletes leírása volt.

A „Willi-hadművelet” egy végül sikertelen kísérlet volt arra, hogy a német titkosszolgálatok elrabolják a windsori herceget és hercegnét, majd meggyőzzék őket, hogy Hitlerrel együttműködve érjék el vagy a békekötést az Egyesült Királyság és a Harmadik Birodalom között, vagy azt, hogy Eduárd legyen ismét az uralkodó. A németek úgy gondolták, Eduárd együttműködőbb partner lehet, mint öccse, VI. György, ezért igyekeztek átcsábítani az ő oldalukra – még azt is megpróbálták elhitetni vele, hogy György meg akarja öletni.

A pár elrablására akkor került volna sor, amikor Európát elhagyva Bermuda felé tartottak – Eduárdot sebtében kinevezték a távoli külbirtok kormányzójává, éppen annak lehetősége miatt, hogy Európában akár önszántából, akár azon kívül a náci nyomásgyakorlás eszközévé válhat. A „Windsor-aktában” található táviratok arról is tanúskodnak, hogy Eduárd és felesége tudták, hogy a németek visszahelyeznék a trónra a lemondott királyt – Simpsonnak meglehetősen tetszett is az ötlet. Az egyik német jelentésben az állt:

„Úgy tűnik, mindkettőjüket teljesen gúzsba köti a formális kereteken belüli gondolkodás, mivel azt válaszolták, hogy a brit alkotmány szerint ez [Eduárd újbóli trónra lépése] nem lehetséges a lemondást követően. Amikor ügynökünk megjegyezte, a háború menete még a brit alkotmányban is idézhet elő változásokat, a hercegné különösen figyelmessé vált.”

Egy másik belső német távirat szerint a herceg azt is mondta a németeknek, „meggyőződése, hogy ha maradt volna a trónon, a háborúra nem került volna sor.” Az akta dokumentumainak tanúsága szerint Eduárd „szilárd támogatója a Németországgal kötendő békés kompromisszumnak.” Ennél is messzebb ment azonban idővel a herceg: egy újabb távirat szerint „a herceg nagy bizonyossággal hiszi, hogy a folytatódó intenzív bombázás hatására Anglia kész lesz békét kötni.”

Miután az amerikai hírszerzésen keresztül tudomást szereztek róla, az akkori miniszterelnök Winston Churchill és VI. György egyetértettek abban, hogy a dokumentumok nem kerülhetnek nyilvánosságra. Churchill második miniszterelnöksége idején, 1953-ban ismét előkerült a kérdés, mert a VIII. Eduárdra vonatkozó táviratok egy részének mikrofilmes másolatáról felmerült, hogy bekerülhetnek a háború hivatalos, az amerikai külügyminisztérium által kiadott leírásába. Churchill arra kérte Eisenhower elnököt, hogy „legalább 10 vagy 20 évig” ne kerüljenek nyilvánosságra. Eisenhower egyetértett, végül azonban 1957-ben mégis kiadásra került az akta egy része. Eduárd „teljes hamisítványnak” nevezte tartalmukat, a „Windsor-akta” maradéka pedig 1996 óta elérhető a nyilvánosság számára.

Örök kérdés, hogy ha VIII. Eduárd király marad, vajon Németországot támogatta volna-e a második világháborúban. A választ természetesen sohasem fogjuk megtudni, annyi azonban bizonyos, hogy nagy mértékben más lett volna az események menete, ha nem mond le trónjáról a Wallis Simpson iránt érzett szerelemtől hajtva.