Mit tekintettek „igaz háborúnak” a középkorban?

Igaz és igaztalan háborúk

Érdemes kiemelni, hogy Ágoston éles különbséget tett – nyilván saját korának jogi és politikai környezete alapján – a magánjellegű erőszak és a közösségi háború között. Az előbbi – érvelése szerint – azzal járt, hogy magánszemélyek erővel érvényesítik saját érdekeiket. Ágoston számára ez a fajta erőszak bűnös és tiltott volt, még akkor is, ha önvédelemből történne. Az utóbbi ezzel szemben azzal jár, hogy a jogszerű közösségi hatóságok erővel védik meg a közösséget és annak legitim jogait és érdekeit, s mint ilyen, eredendően igaz és törvényes. Ágoston szerint a legitim uralkodónak nem csupán joga van hadat viselni a politikai közösség nevében, de morálisan kötelező is neki. A közösség védelmében a hadviselés elmulasztásával az uralkodó megszegné kötelességét mind a közösség, mind Isten felé.

Végső soron Ágoston tiszta lételméleti különbséget tesz az igaz és az igaztalan háborúk között – ez a különbségtétel pedig az egész középkort végigkísérte, és enyhén módosított, valamint szekularizált formában egészen a jelenkorig kitart. E választóvonal meghúzását legfőképpen az motiválta, hogy a korai keresztényeket – akiknek aligha volt esélyük elszigetelni magukat az emberi város folytonos konfliktusaitól – némi iránymutatással lássa el, hogy miként ítéljék meg és igazolják a háborút. Miután a pacifizmus melletti érveket elutasította, Ágoston Cicero és Szent Ambrus műveiből merít amellett érvelve, hogy a háborúk igazak és engedélyezettek – ezáltal érdemesek a keresztény királyok és alattvalóik támogatására –, feltéve, hogy megfelelnek néhány kritériumnak.

Az első feltétele az igaz háborúnak, hogy azt egy kompetens és legitim hatóság hirdeti meg – ez alatt természetesen a királyokat, illetve császárokat értette, akik egy politikai közösség nevében cselekszenek.

Ágoston második feltétele szerint a háború csak akkor tekinthető igaznak, ha igaz célja van – mint például az állam védelme a külső agressziótól, az állam elleni vétkek megbosszulása, egy másik állam megbüntetése azért, mert nem képes jóvátenni a polgárai által okozott sérelmeket, a törvénytelenül szerzett tulajdon visszajuttatása jogos tulajdonosának, vagy az állam védelme az eretnekséggel szemben.

A harmadik feltétel szerint egy háború csak akkor lehet igaz, ha igaz szándékkal vívják – azaz a belső szándék a béke visszaállítása kell, hogy legyen, nem pedig a területfoglalás vagy népek meghódítása, és a cselekedeteket a keresztényi szeretet kell, hogy vezényelje, nem pedig a gyűlölet, mohóság, büszkeség vagy uralkodási vágy. Az e feltételeknek meg nem felelő háborúk Ágoston szemében igaztalanok voltak.

A háború természetét és célját illető későbbi középkori értelmezések ebben az ágostoni szemléletben gyökereztek, és nagy mértékben függtek tőle. A korszak értelmezése a háborúval kapcsolatban azonban tartalmazott egy fontos arisztotelészi dimenziót is, amely legrendszerezettebben Aquinói Szent Tamás, illetve örökösei, Auvergne-i Péter és Luccai Bertalan műveiben került kifejezésre. Nagyban merítettek a korukban nemrég újra felfedezett Arisztotelész műveiből, de Szent Ágostonéiból is – annyiban egyetértettek vele, hogy a háború gyökerei az ember bűnbeesésében leledzenek.

1. Az emberi természet része (?)
2. Igaz és igaztalan háborúk
3. Közösségi háború és magánerőszak

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek