A Führer árnyéka – A Hitler-naplók botránya
2025. május 1. 14:05 Múlt-kor
Amikor a Stern bemutatta a Führer naplóit, a világ azt hitte, hogy történelmet írnak. Csak épp nem úgy, ahogy gondolták. A példátlan hamisítás története, amelyből minden történész és újságíró tanulhat(na).
Hitler
Korábban
A naplók
A Stern című tekintélyes német magazin 1983. április 25-én tette közzé a nagy hírt, mely szerint megtalálták Adolf Hitler eddig ismeretlen naplóit. A heti hírmagazin még sajtótájékoztatót is szervezett Hamburgba, hogy az egész világsajtónak bemutassák a rendkívüli felfedezést. Azonban nem úgy kerültek a címlapokra, mint azt eredetileg várták.
Három nappal korábban a Stern londoni szerkesztője a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy "tökéletesen meggyőződtek" arról, hogy a kezükben lévő naplók hitelesek. Ugyan hozzátette, hogy kezdetben kétkedtek, grafológus vizsgálta a dokumentumot, de később történészt is felkértek az áttekintésre.
A kézzel írt naplók 1932-től 1945-ig voltak datálva, tehát Hitler uralmának teljes időszakát lefedték. A naplók tartalma pedig figyelemre méltó volt, ugyanis a Führer kevéssé ismert, mondhatni, érzékeny oldalát tárta fel. Hitler egészségügyi problémáitól kezdve, a szeretője, Eva Braun által gyakorolt nyomáson át, az olimpiai jegyek megszerzéséről és még Sztálin születésnapi táviratáról is tartalmazott leírásokat a szöveg.
Gyanút legfeljebb a holokauszt leírása keltett, ugyanis azok alapján Hitler nem is tudott arról, hogy mi zajlik az országában, és a befolyása alá tartozó területeken.
Gyanús körülmények
A naplókat állítólag a Stern újságírója, Gerd Heidemann találta meg. A riportert már korábban is úgy tartották számon munkatársai, aki a hitleri emléktárgyak megszállottja. Heidemann kapcsolatba került Göring lányával, Eddával, aki bemutatta őt számos volt nácinak. Az újságíró elmondása szerint ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően jutott hozzá Hitler naplóihoz.
Heidemann azt állította, hogy szerencsétlenül járt repülőgépen voltak a naplók, amelyeket a balesetből kimentettek majd a padláson elrejtettek. Az eltelt évek alatt eljutottak egy kelet-német gyűjtőhöz, aki most eladásra kínálta őket.
A magazin számára ellenállhatatlannak bizonyultak a szenzációs naplók, még hiteles dokumentumokkal is összehasonlították őket. Végül a gyűjtőnek 9,3 millió márkát fizettek, és svájci páncélterembe zárták el az iratokat.
A naplók mellett voltak rajzok, illetve személyes dokumentumok is, melyek a naplók hitelességét tovább növelték.
A botrány
A brit The Sunday Times munkatársai részéről visszont kétségek merültek fel a naplók hitelességével kapcsolatban, pont azért, mert 1968-ban ők is megjárták, amikor Mussolini naplójáért fizettek.
A legkellemetlenebb szituációra a sajtótájékoztatón került sor: Peter Koch, a Stern főszerkesztője kijelentette, hogy 100%-ban biztos abban, hogy a naplók valósak, mire a jelenlévő történész, aki a naplókat korábban hitelesítette kijelentette, hogy ő ezt már máshogy gondolja, és nem kezeskedik értük.
A történész azt mondta, hogy nem lehet összefüggést találni a repülőgépszerencsétlenség és az állítólagos naplók között, és hogy a magazin elsiette az ítéletet. A férfi azt is kijelentette, hogy sajnálja, hogy a történeti ellenőrzés szokásos módszereit feláldozták az újságírói szenzáció érdekében. Ugyanis a történésznek korábban azt mondták, hogy előzetes vizsgálatkor már megállapították, hogy az iratok a II. világháború előtti időkben, illetve a II. világháború idején keletkeztek és ő ennek biztos tudatában vizsgálta a naplókat.
Ki volt a hamisító?
A kaotikus sajtótájékoztatót követő napon Charles Hamilton amerikai autográf-kereskedő szintén megvizsgálta a papírokat, és ő egyértelműen hamisítványnak könyvelte el őket. A következő hetekben további, részletes elemzések alá vetették a dokumentumokat, és kétséget kizáróan kijelentették, hogy a naplók hamisítványok.
A kémiai vizsgálat kimutatta, hogy a papírt, a ragasztót és a tintát is a második világháború után gyártották. A naplók tele voltak hibákkal, modern szófordulatokkal és történelmi pontatlanságokkal, néha olyan információkra hivatkoztak, amelyekről Hitler nem is tudhatott.
A nyomás hatására Heidemann bevallotta, hogy a naplókat valójában Konrad Kujau-tól szerezte meg, aki ismert hamisító volt. Kujau képzett művész volt, és más könyveket használt fel a naplók megírásához.
A naplók a felületesebb vizsgálatok során azért tűnhettek hitelesnek, mert Kujau számos náci dokumentumot hamisított korábban, így az a dokumentum, amit a Stern magazin átadott a szakértőknek az összehasonlításhoz, szintén Kujau általa készített hamisítvány volt.
Az ítélet
A rendőrség letartóztatta Kujaut, aki elismerte a csalásban játszott szerepét. Bűnösségét azzal bizonyította, hogy Hitler kézírásának stílusában írta meg beismerő vallomását. 1985-ben bűnösnek találták csalás és hamisítás vádjában, és négy és fél év börtönbüntetésre ítélték.
A további nyomozás során az is kiderült, hogy Heidemann a naplók árát jelentősen felsrófolta, ezáltal komoly mennyiségű pénzt tett zsebre. 1985-ben csalásért négy év nyolc hónapra ítélték.
A botrány után Lord Dacre történész, aki a hitelesítést elvégezte, hírnevére örök árnyék vetült.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Divat és skót identitás a 18. századi Londonban tegnap
- Különös viking sír Norvégiában tegnap
- Ősi hitvilág a natufi kultúrából tegnap
- Sárkányok Kabul felett - A Sámán Pajzs hadművelet nyomában tegnap
- 3600 éves bronzkori metropoliszt tártak fel a kazah sztyeppén tegnap
- Napóleon és Kuba: egy halotti maszk rejtélyes története tegnap
- Fejezetek egy pompeji-i gyorsétterem történetéből – egyiptomi kerámiaváza került elő a romok közül 2025.11.17.
- Arábia – az ősi illatok földje 2025.11.17.
