Mégis hatalmas seregek harcolhattak a kora középkorban

A több mint egy évszázada fennálló, a kora középkort egyfajta fejletlen korszaknak tekintő hagyományos történetírói modell képviselői – köztük Hans Delbrück német hadtörténész 1907-es munkája nyomán Ferdinand Lot és J. F. Verbruggen – sokáig azt feltételezték, hogy a Nyugatrómai Birodalom bukása utáni államalakulatok nem rendelkeztek megfelelő logisztikai és adminisztratív kapacitással nagy seregek fenntartásához.

Ezen elmélet szerint a gyalogság a 8. századra elvesztette jelentőségét, és még Nagy Károly frank uralkodó hadjárataiban is ritkán vett részt ötezer főnél nagyobb, elsősorban nehézfegyverzetű lovasokból álló sereg. Ezt a nézetet később Eckhard Müller-Mertens történetíró, majd nyomán Timothy Reuter és Guy Halsall is támogatta, azzal érvelve, hogy a folyamatos háborúskodás elszegényítette a szabad parasztságot, így csak a tehetős lovasság maradt a hadszíntereken, a hadviselés fő célja pedig az egyszerű zsákmányszerzés volt.

A paradigmaváltást Karl Ferdinand Werner 1968-as kutatásai indították el, aki demográfiai és gazdasági adatok – a Karoling Birodalom kolostorainak, püspökségeinek és grófságainak gazdasági teherbírása – alapján bizonyította, hogy Nagy Károly mintegy 30-35 ezer nehézfegyverzetű lovast és akár 100 ezer könnyűlovasból, illetve gyalogosból álló haderőt is képes volt mozgósítani.

A modern régészeti feltárások és az írott források újraértékelése ezt követően rávilágított arra a tényre, hogy a kora középkori hadviselés központi elemét valójában nem a nyílt színi csaták, hanem az erődítmények ostromai jelentették. Bernard Bachrach 1970-es tanulmánya, majd Nicholas Brooks 1979-es, a viking erődítményeket vizsgáló munkája kimutatta, hogy a felépített védművek elfoglalásához és a sikeres ostromgyűrűk fenntartásához több ezer fős, jól szervezett gyalogságra volt szükség.

A kora középkori államok adminisztratív ereje

A kora középkori Európa (az 5–10. század közötti időszak) katonai történetének újraértékelése alapvetően formálja át a Nyugatrómai Birodalom bukása utáni társadalmakról alkotott képet. Leif Inge Ree Petersen 2013-ban publikált, a késő római és kora középkori ostromokat rendszerező négyszáz oldalas katalógusa végérvényesen bebizonyította az ostromharcászat dominanciáját a kontinensen. Ez a hadviselési forma elképzelhetetlen lett volna az utódállamok intézményrendszerének folytonossága nélkül.

David Bachrach összegzése szerint a történettudománynak maga mögött kell hagynia a kora középkori primitivizmusra vonatkozó feltételezéseket. A régészeti adatok megugró mennyisége, a logisztikai követelmények és az ostromok gyakorisága együttesen azt igazolják, hogy a kora középkori uralkodók a korábbi elméleteknél jóval fejlettebb és összetettebb államigazgatással rendelkeztek, amely képes volt hatalmas, gyalogságra épülő embertömegek felszerelésére, élelmezésére és hatékony katonai irányítására.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Véletlen felismerés oldotta meg az erotikus témájú római mozaik rejtélyét
• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán