Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard

Vissza Rómába

Ekkor kirajzolódnak a fák levelei, ahogy körbejár a tekintenünk, észrevesszük, hogy nem felhők, hanem dús lombú, burjánzó bokrok és fák között vagyunk. Az érzés, hogy szinte belesüppedünk ebbe a kék-zöld tejszínhabba, egyre fokozódik. Amikor szemünk újra végigsiklik a lombokon, kirajzolódnak az eddig rejtve maradt részletek: két szobor tűnik fel, az egyik a kép bal oldalán, talapzaton áll, míg a másik a kép középvonalában, a lombok alá rejtve.

Előbbi posztamense előtt egy fekvő férfialakot fedezhetünk fel, talán ő hintáztatja a rózsaszínruhás kislányt? Ha a tekintetünk továbbsiklik a „kislány” világos foltja felé, kapisgálni kezdjük, hogy ez az eperszínű tejszínhabba öltözött leányka már nem is olyan kicsi. És legvégül talán a harmadik figurára is figyelmesek leszünk: a háttérben meghúzódva, szinte abba beleolvadva körvonalazódik egy másik férfi alakja is. Kezében kötél, amelynek vége a hintát mozgatja előre és hátra. A madárcsicsergés mintha kicsit csendesedne, ellenben a páratartalom, a levegő fülledtsége mintha határozottan nőtt volna az alatt az idő alatt, amíg tekintetünket körbejártattuk a festményen...

XV. Lajos idejében vagyunk – a Bourbon-dinasztia utolsó évtizedeit éli. A kétévesen árván maradt Lajost 13 évesen koronázták királlyá, 15 évesen vette feleségül menyasszonyát, a trónfosztott lengyel király akkor 22 éves lányát, aki két évvel később már életet is adott 11 gyermekük közül az elsőnek. A fiatalon örök hűségre esküdött francia uralkodó számtalan szeretője közül talán Madame de Pompadour és Madame de Barry a legismertebbek. Ahogy a király egyre idősebb lett, úgy nőtt az érdeklődése az egyre fiatalabb lányok iránt – a számára kiválasztottakat egy külön intézményben, a Parc aux Cerfs-ben, a Szarvasparkban nevelték. A francia udvar hanyatlásának kétségkívüli a mélypontja ez az időszak. XV. Lajos már nem érte meg a forradalmat, 1774-ben unokája, XVI. Lajos került a trónra.

Jean-Honoré Fragonard az ancien régime utolsó évtizedeinek legtermékenyebb festője volt, műhelyéből több mint 550 festmény került ki. A rokokó kiteljesedésének mestere ő, akit azonban a történelem nem kímélt meg attól, hogy lássa annak felbomlását és bukását is. XV. Lajos az 1760-as évek közepén figyelt fel a művészre, akinek sorsa ekkor el is dőlt: elköteleződött a rokokó zsánerfestészet könnyed, élvhajhász, pikánsan erotikus műfaja mellett.

Az életkép megszületésénél Németalföld barokk festői bábáskodtak: az 1600-as években éppen azért válhatott annyira népszerűvé, mert az átlagos emberek életének hétköznapi jeleneteit örökítették meg úgy, hogy közben mindig tartogattak valamilyen rejtett, de a művelt közönség számára felfedhető mondanivalót. A rogyásig telt asztalok, a vázákban virító dús csokrok vagy a szoba sarkában elrejtett koponyák egytől egyik az élet mulandóságára, a földi örömök végességére figyelmeztették a képek nézőit. Több mint száz évvel később a francia közönség éppen erre nem volt kíváncsi, éppen erről nem kívánt tudomást venni – szinte a Római Császárság bukása előtti időkre emlékeztető módon élt az akkori mának, halmozta az élvezeteket, miközben vastag púderrétegek, rizsporos parókák, szűk fűzőjű abroncsos szoknyák mögé rejtőzött, és úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Fragonard zsánerképeket fest, látszólagos témája az ember – ám éppen az ember az, ami legkevésbé érdekli őt. Az egyes alakok csupán dekoratív bábok a festői tájban. A fák lombjai, a bokrok levelei végtelen pontossággal kidolgozottak – ellentétben az arcokkal vagy éppen a ruhákkal. A lényeg a pikáns játékosság, a könnyed pajzánság és természetesen a festői összhatás – a művész korának hű tükrévé válik tehát. Az ember eszköz lesz csupán, egyéniség és érzések nélküli epizódszereplő, egyetlen feladata a látvány, az összhatás fokozása.

Szeretők gyűrűjében

A „felhőpaletta” – ahogyan a Fragonard által használt színeket nevezték – színeivel megfestett, játékos fénnyel beburkolt alkotás a rokokó festészet emblematikus festménye lett. A mű eredeti címe A hintázás örömteli balesetei. A hintázó nőalak rezzenéstelen arccal emeli magasba bal lábát éppen akkor, amikor a hinta a legmagasabb lengőpontjához ér. Ebben a pillanatban nem csupán az aprócska papucs repül le a lábáról, hanem az éppen alatta fekvő, látványos gesztust tevő fiatalember is betekinthet fodros, sokrétegű szoknyája alá.

És ha még ez sem lenne elég pikáns, akkor a háttérben, a főszereplő hölgyet hintáztatva egy újabb alakot fedezünk fel – némely feltételezések szerint éppen a hintán ülő asszonyka férjét, aki persze mit sem sejt arról, hogy feleségének szeretője a szemközti bokorban rejtőzik. Más elgondolások szerint ez a háttérben álló férfi a kertész, akit Fragonard az eredetileg tervezett püspöki figura helyett festett. A művet a francia egyház kincstárnoka rendelte meg a festőtől, ezért merülhetett fel a játékos kedvű művészben annak az ötlete, hogy egy egyházi figurát fessen a jelenet hátterébe. A hintázó nő modellje a megrendelő kincstárnok szeretője – az sem lehetetlen, hogy ő áll a háttérben, ő hintáztatja a fellibbenő szoknyájú hölgyet, aki, a jelenet tanúsága szerint, a kor divatjának megfelelően másik szeretőt is tartott: azt, aki a szoknyája alá láthat. Mindezt talán éppen a férje kertjében…

A hinta rövid időn belül bekerült a XVIII. század legfrivolabb alkotásai közé – sikere nem csupán a jelenet témájával magyarázható. Világos színei, puha fényei, a könnyed ecsetvonások a rokokó festészet végső felvillanásainak egyike egy letűnőfélben lévő korszak utolsó óráiban, a nagy francia forradalom előestéjén.

1. Vissza Rómába
2. Watteau: A szerenád, 1715–18. London, National Gallery

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?