Máig nem sikerült a végére járni a 19. századi „szellemfotós” rejtélyes módszerének

Sikeres vállalkozás

Manseau elmondása szerint Mumlernek különleges tehetsége volt az önpromócióhoz, a rejtélyes „szellemfotó” pedig hamarosan nem csak a különféle spiritualista folyóiratokban, de az országos hírlapokban is megjelent.

Boston lakói kígyózó sorokban kezdtek összegyűlni a férfi apró fotóstúdiója előtt, hogy akár tíz dollárt (egy átlagos fénykép ekkoriban egy dollárba került) is fizessenek egy halott szerettük szellemével való fotóért.

„Mumler igyekezett úgy eladni magát, mint aki maga sem tudja megmagyarázni, mi történik, vagy hogy miért pont neki sikerül ilyen képeket készítenie” – mondta el Manseau. „Ugyanannyira letaglózta őt is, mint bárki mást, hogy kamerája egyszer csak képessé vált szellemek megörökítésére is.”

A stúdióba érkező vendéget Mumler elsőként arról tájékoztatta, hogy nem tud garanciát vállalni arra, hogy egy elhunyt szelleme valóban megjelenik majd a fotón – nem „parancsolt a szellemeknek”, azok szerinte „kedvük szerint jöttek és mentek”.

Ha pedig egy fotó nem a kívánt eredményt hozta – egy elesett fivér alakja helyett például egy idős nőé jelent meg –, a férfi segített a vendégnek kutakodni emlékei között, életéből mely elhunyt lehet az, aki leginkább kapcsolatba kívánhat lépni az élőkkel.

Mivel a fényképészet annyira új találmány volt még ekkoriban, keveseknek állt rendelkezésére másik fénykép az állítólagos elhunytakról, amelyet összevethettek volta a Mumler képein megjelenő alakokkal.

Az autodidakta „szellemfotós” tevékenysége azonban már a kezdetektől vonzotta a szkeptikusokat is. A képek manipulálása másoknak is eszébe jutott már, egyes fotósok pedig nyíltan kísérleteztek a dupla exponálással, illetve a negatívok egymásra helyezésével – e trükkök Mumleréhez igen hasonló eredményeket tudtak produkálni.

Egy napon Boston egyik legtapasztaltabb fotográfusa, J.W. Black is megjelent Mumlernél, és demonstrációt kért, meglehetősen szkeptikus hozzáállással. Beült a „szellemfotós” fényképezőgépe elé egy portré erejéig, és éles szemmel figyelte Mumler minden mozzanatát, beleértve az előhívás folyamatát is.

Black először saját körvonalát látta megjelenni az üvegnegatívon, majd egy másik emberét is, aki mögötte állt. Lehetséges volt, hogy Black édesapja volt az, akit 13 évesen veszített el? Semmiféle magyarázatot nem talált a jelenségre. Amikor ki akarta fizetni a képet, Mumler visszautasította. A megilletődött Black az elkészült képet szorongatva távozott.

1. Beszélnek-e a holtak?
2. Sikeres vállalkozás
3. Hézagok a történetben

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig