Macskák a viharban, 1559

1559-ben nemcsak emberek, hanem legalább két macska is útra kelt, hogy részt vegyen az Újvilág meghódításában. A hurrikán elsüllyesztette a hajójukat, így történetük csak most, egy víz alatti régészeti feltárásnak köszönhetően vált ismertté.

Házimacska a hurrikánban

1559 szeptemberében a spanyol konkvisztádor, Tristán de Luna y Arellano parancsnokságával 11 hajóból álló flotta indult útnak Mexikóból. A cél, a mai Florida partjainál megalapítani Santa María de Ochuse települést, amely a spanyol gyarmatosítás észak-amerikai terjeszkedésének egyik legkorábbi állomása lett volna. Azonban a hirtelen lecsapó, pusztító hurrikán több hajót is elsüllyesztett a Pensacola-öbölben. Az egyik hajó, az Emanuel Point II roncsát 2006-ban fedezték fel amerikai régészek.

A hajó feltárása során különös és váratlan felfedezés történt: két házimacska – egy felnőtt és egy fiatal példány – csontvázát is megtalálták a rakomány maradványai között. Ezek a macskamaradványok ma a legkorábbi bizonyítékai annak, hogy házimacska valaha is élt a mai Egyesült Államok területén.

Miért voltak házimacskák a hajón?

A házimacskák jelenléte a hajókon nem meglepő: a 16. századi tengerészeti gyakorlatban gyakori volt, hogy macskákat vittek magukkal az utazásokra, elsősorban kártevőirtási céllal. Az élelmiszert tároló raktérben könnyen elszaporodhattak a patkányok és egerek, amelyek nemcsak az élelmiszert pusztították, hanem betegségeket is terjeszthettek. A macskák természetes ragadozóként hasznos szerepet töltöttek be a zárt, fából készült hajók belsejében.

Az újonnan publikált tanulmány – amelyet 2025. április 14-én közölt az American Antiquity régészeti szaklap – azonban érdekes részletekre világított rá: az izotópos vizsgálatok szerint a felnőtt macska étrendje sokkal inkább hasonlított a matrózok táplálkozására, mintsem egy rágcsálóvadász macskáéra. Ez azt sugallja, hogy a tengerészek etették az állatot, akár a patkányhiány, akár az állat iránt érzett ragaszkodás miatt. Felmerült az is, hogy a macska nem pusztán haszonállat, hanem társállat is lehetett.

A csontok mesélnek

A kutatók a macskamaradványokat többféle módszerrel vizsgálták. Zooarcheológiai elemzéssel összehasonlították a csontokat modern házimacskákéval, izotópos technikával az étrendjüket térképezték fel, míg genetikai vizsgálattal az eredetükre derítettek fényt. Az eredmények alapján mindkét példány európai származású volt, és a Felis catus fajhoz tartozott, vagyis háziasított macskák voltak.

Az egyik lehetséges forgatókönyv szerint a macskák Mexikóban szálltak fel a hajóra, ahol a flotta megállt az Atlanti-óceán átkelése után. Egy másik elképzelés szerint már Spanyolországból vitték magukkal őket, és végigkísérték az expedíciót. Akárhogy is, a lelet azt igazolja: az ember és házimacska kapcsolata már a gyarmatosítás kezdetén is szoros volt, és nem csak praktikus, hanem érzelmi alapokon is nyugodhatott.

A házimacska útja a világ körül

A házimacskák eredete a Közel-Keletre vezethető vissza, ahol több ezer évvel ezelőtt háziasították őket. Innen jutottak el Európába, majd a római időkben a kontinens legtöbb részére. A kutatók szerint a rómaiak is kártevők ellen alkalmazták a macskákat, és ez a gyakorlat évszázadokon át fennmaradt. A spanyol felfedezők és gyarmatosítók valószínűleg ugyanezt a hagyományt követték, amikor a macskákat az Újvilágba vitték.

Bár Kolumbusz Kristóf is vitt magával állatokat, ő soha nem lépett az észak-amerikai szárazföldre. Így a floridai expedíciók jelentették az első olyan alkalmat, amikor a házimacskák ténylegesen megjelentek az Egyesült Államok mai területén. Korábbi leletek már bizonyították jelenlétüket például Haiti területén, En Bas Saline településnél, de az Emanuel Point II roncsban talált példányok földrajzilag és időrendben is egyedülállóak.

A kapcsolat kezdete

A tanulmány nemcsak a házimacskák amerikai történetének kezdeteit dokumentálja, hanem rávilágít arra is, mennyire régre nyúlik vissza az ember és a macska közötti szimbiózis. A macskák már évszázadokkal ezelőtt alkalmazkodtak az emberi közösségekhez, gyakran félig önállóan élve, mégis hasznos munkát végezve. Az ismeretlen nevű felnőtt macska, amely a 16. század derekán pusztult el a floridai partoknál, ennek az ősi együttélésnek az egyik első amerikai példája.

Ma az Egyesült Államokban minden harmadik háztartásban tartanak házimacskát, és világszerte több mint 600 millió példány él. A floridai hajóroncsban talált csontvázak nemcsak tudományos értékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert emlékeztetnek arra, hogy ez a kapcsolat sokkal régebbi, mint azt korábban gondoltuk.