Középkori arab szemész alapozta meg a nyugati szemgyógyítást
A Sardzsai Egyetem kutatói nemrég bebizonyították: a középkori arab szemész, Hunajn ibn Iszhák kulcsszerepet játszott a nyugati orvoslás fejlődésében. A Cogent Arts and Huminities folyóiratban közölt tanulmány szerint Hunajn „A szemről, kétszázhét kérdésben” című munkájával számos olyan tévhitet oszlatott szét, amely korábban gátolta az orvostudomány fejlődését.
A kérdés-felelet formában írt mű Hunajn tíz másik tanulmányával együtt mérföldkőnek számít mind az iszlám, mind pedig a nyugati orvoslás történetében – derült ki nemrég egy frissen közölt tudományos írásból.
A tanulmány vezető szerzője, Dalal H. Al-Zubi doktorandusz szerint a középkori orvos munkájában bebizonyította, hogy az emberi szem hét rétegből áll, amelyek közül csak egy felelős közvetlenül a látásért, a többi csupán ennek a működését igyekszik támogatni. Hunajn írásában részletesen leírta az egyes rétegek szerepét, illetve kitért a szemek mozgását irányító izmokra is, kiemelve, hogy ezeket az izmokat az agy irányítja a látószervhez kapcsolódó idegeken keresztül.
A fentebbiek hangsúlyozása mellett az új tanulmány szerzői Hunajn fordítói tevékenységét is részletesen elemezték. Al-Zubi szerint a középkori szemésznek köszönhetően terjedtek el olyan – az orvosláshoz nélkülözhetetlen – terminológiák az arab nyelvben, mint például a retina és a szaruhártya.
Ez is érdekelhet
A szakértők emellett azt is részletesen megvizsgálták, hogy az orvos hogyan fejlesztette a fordítás módszertanát; kiderült például, hogy „a fordítók fejedelmeként” is emlegetett Hunajn már ebben a korai időszakban is előnyben részesítette a szöveg jelentésének minél pontosabb visszaadását a szó szerinti fordítással szemben.
Al-Zubi kiemelte: Hunajn írásai széles körben ismertek voltak a nyugati világban is. Maamoun Saleh Abdulkarim professzor ehhez hozzátette: a középkori szemész különösen a görög szövegek arabra fordításával és értelmezésével járult hozzá az európai gyógyászat fejlődéséhez – ezek az arab szövegek szolgáltak ugyanis később a latin fordítások alapjául, amelyeket a középkori Európa nagyhírű egyetemein használtak.
