60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
A megosztott Korea
Hatvan éve, 1953. július 27-én írták alá az észak-koreai hadsereg és az őket támogató kínai önkéntesek képviselői az egyik oldalon, az amerikai és a dél-koreai haderőre épülő, de számos más ország katonáit is magában foglaló ENSZ-erők meghatalmazottai a másikon a panmindzsoni fegyverszüneti egyezményt, amely véget vetett a harmadik éve zajló kegyetlen háborúnak a Koreai-félszigeten.
A szövetséges nagyhatalmak (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) vezetői 1945 nyarán a potsdami konferencián úgy döntöttek, hogy a Koreai-félszigeten a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre pedig az amerikai csapatok fogadják el a japán erők kapitulációját, így augusztus-szeptember folyamán két megszállási övezet jött létre. A nagyhatalmak 1945 decemberében egy közös koreai kormány felállításában is megállapodtak, majd 1947-ben egy ENSZ-határozat is közös választásokon alapuló egyesítést írt elő. Erre nem került sor: a szovjetek északon kommunista rezsimet juttattak hatalomra Kim Ir Szen vezetésével, míg délen az amerikaiak Li Szin Man Amerika-barát autokratikus rendszerének berendezkedését segítették.
Délen 1948 májusában választásokat rendeztek, majd augusztusban megalakult a Koreai Köztársaság, válaszul szeptemberben északon - választások nélkül - kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A szovjet és az amerikai csapatok 1949-es távozása után mindkét fél magát tartotta Korea legitim képviselőjének, az ENSZ viszont csak a Koreai Köztársaságot ismerte el. Az észak-koreai vezető, Kim Ir Szen erővel akarta eldönteni a kérdést, ehhez 1950-re sikerült a kommunista Kína élén álló Mao Ce-tung és a szovjet diktátor Sztálin jóváhagyását elnyerni.
Az északi hadsereg 1950. június 25-én - a megszállási zónák határán oly gyakori incidensek egyikére hivatkozva - átlépte a 38. szélességi fokot és megtámadta a Koreai Köztársaságot. A fegyverzetben és létszám tekintetében is fölényben lévő, szovjet T-34-es tankokkal felszerelt északi hadsereg három nap múlva elfoglalta Szöult, s szeptemberre már csak a félsziget délkeleti része, Puszan város környéke maradt a déliek kezén.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa június 27-i határozatában - amely a szovjet küldöttség távollétében született - Észak-Koreát agresszornak nyilvánította, s Dél-Korea támogatására szólította fel tagállamait. Harry Truman amerikai elnök ezután utasította az amerikai légierőt és a haditengerészetet, hogy nyújtson segítséget Dél-Koreának. Megkezdődött 16 ország részvételével egy nemzetközi haderő szervezése is, ennek 90 százalékát amerikai katonák alkották, főparancsnoka a szintén amerikai Douglas MacArthur tábornok lett.
MacArthur szeptember közepén a 38. szélességi fok közelében, Incshonnál tette partra erőit, és az északiak hátába kerülve megfordította a háború menetét. Az ENSZ-csapatok visszafoglalták Szöult, bevették Phenjant, és október végéig már a kínai határig nyomultak előre. Ekkor kapcsolódott be a harcokba Kína szovjet haditechnikával felfegyverzett mintegy 300 ezer "önkéntese": az észak-koreai-kínai erők 1950 decemberében visszafoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig Szöult. A létszámban, fegyver-, élelem- és ruhautánpótlással megerősített ENSZ-erők 1951 márciusában indítottak ellenoffenzívát és visszavették a déli fővárost, a front aztán 1951 áprilisára a 38. szélességi foknál megmerevedett.
A patthelyzetben megindult a tapogatózás a fegyverszünetről, az alkudozás során az egyik legfőbb problémát a hadifoglyokkal kapcsolatos vita okozta, végül Kim Ir Szen 1953 áprilisában hajlandónak mutatkozott egy kisebb fogolycserére.
A háborúskodásnak az 1953. július 27-én Panmindzsonban megkötött fegyverszüneti szerződés vetett véget, amelyet azóta sem követett békeegyezmény, s így állandósította Korea kettéosztottságát. A megállapodás az 1953 nyarán fennálló arcvonal északi és déli oldalán is 2-2 kilométer széles demilitarizált övezetet hozott létre, megszabva, hogy e zónában a két Korea milyen létszámú és fegyverzetű egységeket őrjáratoztathat, ezt a Semleges Nemzetek Vizsgálóbizottsága ellenőrzi. A demilitarizált övezet két falut is magában foglalt: itt ENSZ-csapatok látták és látják el ma is a védelmi feladatokat. A háború jelképesen az augusztusban kezdődött nagyszabású fogolycserével ért véget, melynek során több tízezer hadifogoly térhetett haza.
Ez is érdekelhet
Ez volt a hidegháború első, s egyben legvéresebb fegyveres konfliktusa, amelyet akkor sokan a harmadik világháború főpróbájának tekintettek. Az amerikai veszteségeket 54 ezerre, a további ENSZ-erőkét 94 ezerre, az északiakét félmillióra, a kínaiakét egymillióra, a déliekét a polgári áldozatokkal együtt 1,3 millióra becsülik. A harcok során mindkét országrészt szinte a földig rombolták.
A panmindzsoni fegyverszünet óta eltelt hat évtizedben a két Korea eltérő úton haladt: Dél a kelet-ázsiai "kis tigrisek" egyikeként a világgazdaság meghatározó szereplője lett, Észak pedig egyre mélyebb nyomorba süllyedt a Kim-dinasztia diktatúrája alatt. A két Korea viszonyát 1953 óta folyamatosan incidensek sora élezi, az immár nukleáris fegyvert is birtokló KNDK az egész térség fenyegető feszültséggócává vált.
Miért fizessen elő?
Pénzt takarít meg
Házhoz visszük
Hozzáférés a teljes digitális archívumhoz
