A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története

2014. augusztus 22. 10:08 Németh Máté

A Gázai övezet földünk egyik legnyugtalanabb, folyamatos harcoktól sújtott térsége, ahol az elmúlt években-évtizedekben alig akadt olyan időszak, amikor viszonylagos béke honolt. 2008 és 2012 után idén nyáron újra a palesztin-izraeli háborútól volt hangos a világsajtó, s nem úgy tűnik, hogy a fegyveres konfliktus egyhamar véget érne. Kedden három rakétát lőttek ki Izraelre Gázából, mindössze néhány órával azután, hogy egy nappal meghosszabbították a tűzszünetet a Kairóban egyiptomi közvetítéssel zajló kétoldalú tárgyalásokon, majd csütörtökön újabb légicsapásokat hajtott végre az izraeli hadsereg a Gázai övezetben, megölve három Hamász-vezetőt. A körülbelül 360 km² területet felölelő övezetben csaknem másfél millió ember él, többségük nyomorban, szegénységben, munka nélkül tengeti mindennapjait, a folyamatos bombatámadások miatt pedig sok helyen a lakhatási és életkörülmények is tragikusak. Írásunkban az arab-izraeli konfliktus hátterének összefoglalására teszünk kísérletet.

Korábban

Palesztina, a többször gazdát cserélt térség

A Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő Izrael lényegesen eltér környezetétől, akár népét, annak nyelvét, vagy vallását nézzük. A zsidó államot a bevándorlók országának is szokás nevezni, miután szerte a világból ide települő zsidók hozták létre azt a 20. század közepén. Az első zsidó állam azonban évezredekkel korábban, az i. e. 11. században, Saul uralkodása alatt jött létre, amikor a már évszázadok óta itt élő héber törzsek szövetsége királysággá alakult át.

Ebben nagy szerepe volt egy másik népnek, az i. e. 1200 körül Kánaánba érkező filiszteusoknak, akik később névadói lettek Palesztinának és akik állandó háborúskodásban álltak a zsidókkal - ez utóbbiak a szervezettebb államformában látták a sikeres harcok kulcsát. Az Égei-tenger felől érkező, tengeri népek közé tartozó filiszteusok Palesztina partvidékét szállták meg, egyik legjelentősebb városuk pedig a mai Gáza volt.

Az egységes királyság irányítója Saul után Dávid, majd Salamon volt, azonban uralkodását követően az állam két részre szakadt, az egymással is versengő északi Izraeli, illetve a déli Júdai Királyságra. A hanyatlás időszaka a nagy keleti birodalmak hódításaival folytatódott, majd i. e. 1. században a Római Birodalom vetette ki hálóját a térségre. A rómaiak bekebelezték, majd később provinciává szervezték a 2. században már Palesztina néven jegyzett térséget. Az idegen uralom ellen többször is felkelő zsidók lázadásait a birodalom rendfenntartói leverték, a konfliktusok következtében pedig megkezdődött az itt élők szétszóródása. Az elvándorlók helyét az arabok foglalták el, Palesztina pedig a 16. század elejétől az Oszmán Birodalom részévé vált.

Miután az Oszmán Birodalom az első világháború végén összeomlott, és seregei Mudrosz mellett letették a fegyvert, az antant szövetségesek hozzáláttak a szultanátus régóta tervezett felosztásához. Így történhetett, hogy Palesztina brit mandátumterületté vált, London pedig a térséggel együtt megörökölte annak számos problémáját is.