Ki volt Crixus, Spartacus jobbkeze?

Végzetes döntés?

A szokatlan haditechnika és a szabadság vágya elég erőt adott nekik, hogy felvegyék a versenyt a világ legerősebb katonai államával. Ám ekkor váratlan dolog történt: kettéoszlott a sereg. Plutarkhosz szerint az örök ellenzéki Crixus „arroganciája é szemtelensége” miatt került erre sor Kr. e. 73 végén, ugyanis maga mellé állította a gall, kelta és germán származású társait, és 10-30 ezer fővel dél felé indult, míg az eredeti terv talán az Alpokon történő átkelés, és a biztonságosabb helynek tűnő Galliába való menetelés (esetleg egy észak-itáliai hadjárat) lehetett.

A szakértők azt feltételezik, hogy „kapzsibb beállítottságúbb” Crixust a gazdag dél-itáliai területek vonzották, és ki akarta használni a rabszolgahad keltette zavart a rómaiak között. Egyesek szerint akár Róma elfoglalása is a célja lehetett. Olyan elmélet is van azonban, hogy maga Spartacus küldte vissza dél felé társát, hogy fedezze az Alpokon való átkelést.

Bárhogy is történt, a sereg megosztása nem sült el jól, és Crixus hadai a Gargano-hegy közelében megsemmisítő vereséget szenvedtek a Lucius Gellius Publicola vezette konzuli sereg ellen. Crixus is elesett a csatában. A hír eljutott a fősereghez, amely később legyőzte Publicolát, és Crixus tiszteletére az elfogott (kb. 300-400) római katonákat arra kényszerítették, hogy gladiátorként vívjanak meg egymással egyfajta véráldozatként, tudhatjuk meg Appianosz alexandriai görög történetíró egyik, Kr. u. II. századi művéből.

Spartacus hadai végül nem keltek át az Alpokon, hanem dél felé fordultak. Valószínűleg a tömeg nagy része az itáliai rabszolgahadjárat folytatása mellett érvelt, s nem vágyott a biztonságot jelentő gall területekre. A lázadás ekkor már nem csupán szégyenfoltnak tűnt, hanem rendkívül nagy veszélyt jelent a rabszolgatartó társadalom létére.  Róma leggazdagabb embere, Crassus 8 kipróbált légiójával, mintegy 40-50 ezer fős, képzett katonákból álló sereggel akarta útját állni a kilikiai kalózok szerződésszegésének köszönhetően az itáliai csizma orránál hoppon maradt lázadóknak. Kr.e. 71-ben a bekerített rabszolgák még kitörtek a római szorításból, azonban Brundisium felé menekülve Lucania mellett végső vereséget szenvedtek. A csatában – a rabszolgák zöméhez hasonlóan – maga Spartacus is életét vesztette.

A dühös Crassus elrettentő szándékkal mintegy 6 ezer túlélőt feszített keresztre a Via Appia mentén, melyek látványa vészjóslón hirdette: ne húzz ujjat Rómával!

1. Úton a szabadság felé
2. Végzetes döntés?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet