Késő középkori vasrakományt emeltek ki a Balti-tengerből

2026. május 8.-Múlt-kor

Egy 15–17. századból származó, vasrögökkel teli fahordót emeltek ki a Balti-tengerből a lengyelországi partoknál. A kora újkori balti-tengeri kereskedelem kivételes épségben megmaradt, több mint kétmázsás leletanyaga egyedülálló bepillantást enged a korszak észak-európai fémexportjának logisztikájába és minőségbiztosítási gyakorlatába.

Késő középkori vasrakományt találtak a Balti-tenger mélyén

A páratlan történelmi emléket a Pomerániai vajdaságban, Choczewo térségében tervezett első lengyel atomerőmű tengeri munkálatait megelőző, fel nem robbant lőszerek felkutatását célzó tavaszi vizsgálatok során, mintegy 18 méteres mélységben fedezték fel. A régészeti felügyelet mellett felszínre hozott, 70 centiméter magas és 40 centiméter átmérőjű, 216 kilogrammot is meghaladó súlyú hordót a Gdański Nemzeti Tengerészeti Múzeumba szállították. Az edény alján a 17. század végéig a tengeri áruszállításban általánosan használt, a tulajdonos és az áru azonosítására szolgáló kereskedőjegyek (úgynevezett merkik) maradtak fenn, belseje pedig a korabeli forrásokból is ismert, vasdarabokat rejti.

A múzeum műtárgyvédelmi osztályának munkatársa, Irena Rodzik tájékoztatása szerint a tudományos elemzés és a restaurálás első lépése a fa- és a fémrészek szétválasztása, mivel a két anyag eltérő kezelést igényel. A hordó faszerkezetét vákuumos fagyasztva szárítással tartósítják, míg a vasrakományt a tengervíz okozta káros kloridok eltávolítása után részletes elemanalízisnek vetik alá.

Marcin Westphal, az NMM tudományos igazgatóhelyettese a PAP lengyel hírügynökségnek hangsúlyozta, hogy a lelet kutatási potenciálja kiemelkedő: a megmaradt kereskedőjegyek alapján a jövőben akár a szállítmány eredeti feladója és célállomása is azonosíthatóvá válhat. Bár a feltárás helyszínén eddig nem találtak hajóroncsot, a szakemberek feltételezik, hogy a hordó egy tengeri vihar vagy hajótörés következtében süllyedt a mélybe.

A lelet a Hanza-szövetség, majd a későbbi svéd tengeri dominancia időszakának egyik legfontosabb stratégiai árucikkéhez, az osmond vashoz kapcsolódik. Az osmond egy kiváló minőségű, jól kovácsolható, elsősorban Svédországban előállított vasfajta volt, amelyet a késő középkortól kezdve szigorúan szabályozott méretű és űrtartalmú hordókba csomagolva exportáltak Európa-szerte. A Balti-tengeren keresztül zajló fémkereskedelem biztosította az európai kontinens fegyver- és szerszámgyártásának nyersanyagigényét.

A most előkerült, a tengerfenéken évszázadokig konzerválódott hordó és a rajta lévő azonosítójegyek a kora újkori globális kereskedelmi hálózatok, a skandináv vasexport és az európai felvevőpiacok közötti összetett gazdasági kapcsolatrendszer ritka, fizikai valójában tanulmányozható bizonyítékai.