Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség

A középkorban a kereskedelem szintén a gazdaság hajtómotorja volt ugyanúgy, mint ma, a XXI. században. Az egyik legnagyobb kereskedelmi szövetség, mely a jelentősebb észak-európai kereskedővárosok közös munkájának eredménye volt, a XIII-XVIII. század között irányította a kontinens északi területeken zajló kereskedelmét Londontól Novgorodig. A városok értelemszerűen egymástól olyan termékeket szereztek be, melyek az adott térségben nem álltak rendelkezésre, így az értékük igen magasnak számított, ezért is volt meglehetősen veszélyes a szállítás a kalózoktól hemzsegő Hanza-útvonalon. A korszak kereskedőinél nem volt szokatlan látvány a bálák és szállított áruk felett lógó fegyverek, sisakok és kések.

Piaci versengés a középkorban

Az orosz vidékekről elsősorban prémeket, állati bőröket szereztek be a nyugat-európaiak, akik a XV. századtól már öltözéküket ezekre a beszállításokra alapozták, sőt annak ellenére, hogy az emberiség javában a pénzgazdaság korát élte, ezek az állati termékek olykor még valutaként is szolgáltak. Az egyik legnépszerűbb ágazatnak a ruházati termékek kereskedelme bizonyult, a lübecki származású Wittenborg-család pedig ezt kihasználva a textiliparra alapozta üzletét, a kereskedelemben Angliától egészen Oroszországig jelen voltak. Flandriából és a Mediterráneumból szereztek be luxuscikkeket, melyeket a Hanza-útvonalon a keleti piacra küldtek, cserébe pedig faanyagot, kukoricát, viaszt, tartósítás céljából előre sózott tőkehalat és heringet közvetítettek nyugatra, ráadásul hozzájutottak az orosz prémekhez és bőrökhöz is.

A piaci rések gyors betöltése szintén nem mai, modern találmány, sőt mondhatni maga a két nagy kereskedelmi útvonal a Hanza és a Levantei alkotta meg, hiszen az üzleti szférában a középkor alatt is létezett konkurencia. A pénzgazdálkodás és az árubeszerzés, illetve feldolgozás nem kizárólag a rivális közötti harcot vonta maga után, hanem hitelezés jelenségét is. Ezeket a modern vonásokat és magát a távolsági kerekedelmet az urbanizáció, a népességnövekedés és az új igények megjelenése kényszerítette ki. 1161-ben a konkurenciaharc erőszakba torkollott, ezért néhány, a Gotland szigeten található, Visby városában élő kereskedő elhatározta, hogy érdekeiket megvédve közös szervezetbe tömörülnek.

Hamarosan egyéb európai városok is csatlakoztak, mint Köln, Krakkó vagy németalföldi, azaz mai holland települések is. Népszerűsége 1259-ben érte el tetőfokát, amikor a kis csoport egy hatalmas nemzetközi szövetségbe, a Hanza-szövetségbe tömörült. A történelem áramlatában alig száz év egyáltalán nem hosszú idő, így felvetődik a kérdés, hogy mi lehetett a Hanza-kereskedelem gyors kiépülésének titka. A válasz tulajdonképpen nem bonyolult, ugyanolyan mechanizmuson alapul, mint manapság. Létrejött egy megbízható tagokból álló hálózat a kiterjedt európai piacon, mely védelemmel és tanáccsal látta el a kereskedőket. A tagok gyakran cseréltek eszmét a lerakatoknál és a kereskedőbázisoknál, gyűlést hívtak össze, hogy egy-egy termék elérhetőségéről tájékozódjanak akár az orosz viaszról vagy a balti térség gabonájáról volt szó, illetve a különböző pénznemeket is ekkor váltották. A védelmet illetően pedig konvojokat szerveztek a kalózokkal szemben.

A biztonság és az információszerzés mellett a népszerűség kulcsa a minőség ellenőrzésében rejlett, ebből fakadóan vált szükségessé a súly- és mértékegységek standardizálása is, azaz egységesítése. A XIV. században már felmerült az igény egy központi vezetésre, egy tanácsra, mely az addigi gyűléseket hivatalosan levezényli, és az ügyeket eldönti. 1373-ig alapvetően a szokásjog érvényesült, ennek gyakorlata működtette a szervezetet, majd ettől az évtől egy lübecki székhelyű bírósági jellegű szerv járt el vitás helyzetekben.

Erőszakos terjeszkedés

Fontos kiemelni, hogy a szervezet elsősorban nem a középkori szabadkereskedelem megvalósulását tűzte ki célul, hanem saját privilégiumaik védelmét és elsőbbségét más kereskedőkkel szemben. A tagok közös erővel terjesztették áruikat az idegen piacokon, gyakran a rivális flandriai kereskedők termékeinek bojkottálása révén. Előfordult, hogy a bojkott taktikája nem működött, ilyenkor agresszívabb módszerhez folyamodva szinte katonaként léptek fel a tagok. Így már nem meglepő, hogy a lübecki kereskedőknél természetes volt a harci felszerelés az áruk mellett.

Az új társadalmi igények és a konkurenciaharc mellett a Hanza-szövetség dominanciáját tovább erősítette az egyre gyengülő királyi egyeduralom Európában. A szervezet új célja a XIV. századtól fogva, hogy igyekezett megszabadulni a kormányzatok szabályozása és adókivetése alól, a legjelentősebb konfliktus Dániával zajlott 1360-70 között. IV. Valdemar Atterdag király hajóhaddal tört Visby városára, mely 1361-ben kapitulált, így a dán király egész Gotland szigetét megszerezte. A még ebben az évtizedben megváltozott viszonyok a Hanza oldalára billentették a mérleg nyelvét és az elvesztett területek mellett 1369-ben még Koppenhágát is megszerezte, ami elvezetett 1370-ben a stralsundi békéhez, mely megszilárdította a kereskedők monopóliumát Dániában.

Egyrészt az erőfölény, másrészt a gazdasági siker arra sarkallta az észak-német kereskedelmi szövetséget, hogy lerakatokat hozzanak létre szerte az útvonalon, ezek egyike a brit King’s Lynn városában a mai napig látható. Az épületet a XV. század végén létesítették túlnyomórészt danzigi kereskedők, később úgy tartották számon, mint „egy darabka Németországot Angliában.”

A Hanza és az angol uralkodók

Anglia ugyan nem volt részese a szövetségnek, ennek ellenére otthont adott a kereskedelmi lerakataiknak, így King’s Lynn mellett többet is létesítettek. Egy másik ilyen bázis a londoni Steelyard volt, ahol, mint a többi létesítmény esetében, az áruk biztonsága magas prioritást élvezett. Kizárólag az árusok léphettek be, ám az engedélyt is jelszóhoz kötötték, a nőket pedig eleve kizárták. A kereskedők előjogait az angol uralkodók némi anyagi szívességért cserébe előszeretettel bővítették. III. Edward például elzálogosította koronaékszereit, hogy a szövetségtől kapott összegből finanszírozza a száz éves háborút Franciaország ellen. Az üzlet bányakoncesszión alapult, mellyel a Hanza-szövetség kezébe került a cornishi ónbányászat.

Az idők során megszerzett kiváltságok nem csupán előnyt jelentettek, de gyakran, főleg a brit konkurencia neheztelését is maguk után vonták. Az egyik rivális kereskedelmi csoport a Merchant Adventures az uralkodói elit rétegében folyamodott intrikához, ami 1597-ben elérte eredményét. I. Erzsébet kiutasította a szövetséget, és ugyan ideiglenesen, de felszámolta Steelyardot is. A Hanzát a XVI. században nem kizárólag a brit uralkodó intézkedése sújtotta, komoly gondot okozott a tagok közötti ellentét is, mely a reformáció jelenségéből adódott, ráadásul 1530-ban Lübeck és Svédország között fegyveres konfliktus robbant ki a balti térség kereskedelmének monopóliuma okán.

A hanyatlás és emlékezet

A XVII. századi nehézségeket új század és új problémák váltották fel, ezek egyike a korszak „világháborúja”, a harmincéves háború. Szinte a kontinens egésze lángokban állt, ami nem kedvezett magának a kereskedelemnek, főleg nem magának a Hanza-szövetségnek. Kétségbeeséstől vezérelve a tagok még erősebben követelték jogaikat a különböző államokkal szemben, ehhez viszont szükséges volt egy hivatalos gyűlés, mely 1669-ben Lübeck városában zajlott le, kevés eredménnyel, igazi mentőjavaslatok már nem születtek.

A szervezet emlékezete több mint száz évvel később, a Napóleoni háborúk alatt újjáéledt, immár a francia megszállás elleni német függetlenség jelképeként. A legkiemelkedőbb városai, mint Lübeck, Bréma vagy Hamburg a mai napig büszkén tekint vissza a Hanza-szövetségben játszott szerepére, emléke pedig az egész országban él, például a légitársaság neve, a Lufthansa, vagy a futballcsapat, Hansa Rostock által. Ugyanakkor nem kizárólag Németország tekint vissza szívesen a múltbéli kereskedelmi szervezetre, hanem a balti országok is.