Genetikai kutatás bizonyítja a szkíta dinasztiák létezését
A vaskori szkíta társadalom elitje szoros családi kötelékeken alapuló, örökletes dinasztiákat hozott létre az eurázsiai sztyeppén, ami egy korábban ismeretlen mértékű társadalmi rétegződést jelentett a régióban. Ahogy az a Science Advances című tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent genetikai tanulmányból kiderül, a modern eljárások segítségével a kutatók az eurázsiai nomádok társadalmának felépítését és az Iszik kurgánban talált híres Aranyember rejtélyét is tisztázták.
- Egy friss genetikai kutatás bizonyította, hogy a vaskori szkíta társadalomban a hatalom és a társadalmi státusz vérségi alapon öröklődött.
- Az elemzések megerősítették, hogy az 1969-ben Kazahsztánban feltárt, a Krisztus előtti negyedik századra datált Aranyember genetikailag férfi volt, és a szakák törzséhez tartozott.
- A vizsgált elit sírok csaknem fele magas rangú nőket rejtett, ami a nők kiemelkedő társadalmi és szakrális szerepére utal az eurázsiai nomádok körében.
A nemzetközi kutatócsoport nyolcvanöt vaskori egyén DNS-mintáját elemezte, akik közül harmincnyolcan az elithez tartoztak, negyvenheten pedig közrendűek voltak. A vizsgálatok kimutatták, hogy bár a vaskori populációk genetikailag sokszínűbbek voltak a korábbi bronzkori népességnél, a magas rangú egyének genomja jóval homogénebb képet mutatott.
Az elemzés pontot tett a kazahsztáni Iszik lelőhelyen 1969-ben feltárt, a Krisztus előtti 400 és 300 közötti időszakból származó Aranyember nemével kapcsolatos viták végére is. A statisztikai módszerekkel kiegészített genetikai vizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy a több ezer aranydísszel eltemetett egyén biológiailag férfi volt, és a szkíták egyik déli csoportjához, a szakákhoz tartozott.
A tanulmány legjelentősebb megállapítása a hatalom dinasztikus öröklődésének bizonyítása. A szakemberek rokoni szálakat fedeztek fel az elithez tartozó egyének között még akkor is, ha a temetkezési helyeik egymástól távol estek.
Ainash Childebayeva, a Texasi Egyetem antropológusa a publikáció kapcsán a CNN-nek kiemelte, egy esetben egy magas rangú férfi és az egyéves unokája maradványait csaknem száz kilométerre egymástól tárták fel. A kutató szerint a kisgyermek elit temetése önmagában bizonyítja az örökletes státuszt, hiszen ő még nem vihetett véghez olyan cselekedeteket, amelyekkel kiérdemelte volna ezt a kiváltságot.
A hatalmas, esetenként tizenöt méter magas és száz méter átmérőjű kurgánok megépítése hosszú időt vett igénybe, ami megmagyarázza a halottak mummifikálásának és koponyalékelésének gyakorlatát. Ezekre a beavatkozásokra azért volt szükség, hogy a testeket konzerválják a nagyszabású temetési ceremóniák előkészületei alatt.
Ez is érdekelhet
A kutatás rávilágított a nők kiemelkedő szerepére is a nomád társadalomban, mivel a vizsgált harmincnyolc elit személy csaknem fele nő volt. Az egyik legismertebb példa az úgynevezett urdzsari hercegnő, akinek kurgánjában az Aranyemberéhez hasonló arany fejdíszt, valamint kőoltárt és gyógynövényeket találtak, ami egyértelműen samanisztikus szerepkörre utal.
Alicia R. Ventresca-Miller, a Michigani Egyetem antropológusa szerint ezek az eredmények egybevágnak a későbbi vaskori nomád népek, például a kelet-eurázsiai hsziungnuk esetében megfigyelt társadalmi mintázatokkal. A hatalom és a vagyon generációkon átívelő öröklődése a sztyeppén éles kontrasztban áll a korábbi bronzkori közösségek egyenlőségre törekvő berendezkedésével, ezáltal a kutatás új alapokra helyezi a társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásának történeti vizsgálatát.
