Emléktáblát kapott Londonban a 19. századi brit fotográfia úttörője
2026. május 13. 15:01
Kék emléktáblával tiszteleg az English Heritage műemlékvédelmi szervezet Julia Margaret Cameron (1815–1879), a brit fotótörténet egyik legmeghatározóbb, ám karrierjét csak 48 éves korában kezdő női alakja előtt. A londoni Belgravia negyedben, a Chesham Place 10. szám alatti egykori lakóházon felavatott emlékmű a viktoriánus kor konvencióit áttörő művésznőnek állít emléket, akinek Charles Darwinról, Alfred Tennysonról és a korabeli brit elitről készített, szándékosan lágy fókuszú, expresszív portréi máig a fotóművészet alapműveinek számítanak.
Korábban
Az ünnepélyes avatáson részt vettek a művésznő kiterjedt – a Bloomsbury csoporthoz is köthető – családjának leszármazottai, köztük szépunokája, Jules Cameron zenész, szép-unokahúga, Jasmine van den Bogaerde (Birdy) énekesnő, valamint Julian Bell festőművész. Rebecca Preston, az English Heritage történésze szerint a helyszín kiválasztása logisztikai kihívást jelentett, mivel a sokgyermekes, anyagi nehézségekkel küzdő Cameron család – miután visszatért a ceyloni kávé- és gumiültetvényeikről – gyakran költözött. A Chesham Place-i bérelt ház volt az első londoni bázisuk, mielőtt a Wight-szigetre, Tennyson szomszédságába költöztek volna. Ott egy széntárolóból kialakított sötétkamrában és egy tyúkólból átépített stúdióban vette kezdetét a páratlan fotográfiai életmű.
Julia Margaret Cameron 1863 decemberében, negyvenkilencedik évébe lépve vette kézbe először a lányától kapott fényképezőgépet, mentorától, John Herschel tudóstól elsajátítva az elméleti alapokat. Alig egy hónappal később már elkészítette az első általa is sikeresnek ítélt fotóját ("Annie", 1864) a nedves kollódiumos üveglemez-eljárással.
Cameron nem hobbifotós volt: tudatosan törekedett a pénzügyi függetlenségre. Közvetlenül tárgyalt Henry Cole-lal, a londoni Victoria and Albert Museum (V&A) alapítójával, akinek eladta nyolcvan fotóját, és akitől saját portréstúdiót kapott az intézményben. Műveit egyéni kiállításon mutatta be a British Museumban, védte a szerzői jogait, és érmeket nyert a Londoni és Skót Fotográfiai Társaságok (amelyeknek tagja is volt) kiállításain. Nemzetközi elismertségét az 1867-es párizsi világkiállításon elért sikere is megerősítette.
Cameron radikálisan szakított kora fényképészeti elvárásaival. Míg az 1860-as évek kereskedelmi fotográfusai a tűéles, statikus és "tökéletes" vizuális dokumentációra törekedtek, ő a lágy fókuszt alkalmazta, hogy alanyai belső karakterét és lelkivilágát ragadja meg. Képei gyakran merítettek az Artúr-mondakörből és a vallási ikonográfiából, miközben családtagjait, szomszédait és szolgálóit angyalokként vagy szentekként instruálta a hosszú, kényelmetlen expozíciós idők alatt (Tennyson például "Piszkos Szerzetesnek" nevezte a róla készült – ám általa is legkedvesebbnek tartott – portrét).
Aktív fotográfiai karrierje mindössze egy évtizedig tartott: 1875-ben férjével visszatért Ceylonba, ahol 1879-ben bekövetkezett haláláig már csak mintegy harminc ismert képet készített, de öröksége a modern fotográfia esztétikai alapvetésévé vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Hologramokkal és fegyvermásolatokkal idézik meg a templomosok világát tegnap
- Ősi maja hős falfestményére bukkantak tegnap
- Történészek cáfolták a grünwaldi csata mítoszait tegnap
- Kukoricára épülő mezőgazdaságot folytattak a prekolumbiánus Brazíliában tegnap
- Megtalálhatták Grúzia legendás királynőjének elveszett sírját tegnap
- Föld alatti ősi kőkört azonosítottak Skóciában tegnap
- Viking hajón utazik Odüsszeusz a filmvásznon tegnap
- Helyi ötvösök készítették a késő bronzkori aranydiadémokat Cipruson 2026.07.17.
Játsszon!
Történelmi adattárak
