Ingyenes 3D-s modelleket tett közzé műtárgyairól a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum
Több mint száz, a gyűjteményében őrzött történelmi és művészeti alkotás ultranagy felbontású, kutatási minőségű háromdimenziós modelljét publikálta a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum (The Met). A japán NHK közszolgálati műsorszolgáltatóval együttműködésben megvalósult digitalizációs projekt révén olyan ókori, reneszánsz és modern kori műkincsek válnak kiterjesztett valóság (AR) segítségével is vizsgálhatóvá, amelyeket méretük vagy sérülékenységük miatt hagyományos módszerekkel eddig nem lehetett teljeskörűen rögzíteni.
A mintegy 1,5 millió műtárgyat számláló gyűjteményből kiválasztott alkotások digitalizálását a múzeum képalkotó osztálya végezte, amely 2026-ban ünnepli alapításának 120., valamint a 3D-s technológia alkalmazásának 10. évfordulóját. A program legkiemelkedőbb eredménye az a kilenc monumentális műalkotás, amelynek digitalizálását a japán NHK (Japan Broadcasting Corporation) szakembereivel közösen hajtották végre. Mivel ezek a nagyméretű, felbecsülhetetlen értékű műtárgyak a hagyományos fotózás céljából nem mozdíthatók el a múzeumi galériákból, a kutatók hordozható lézerszkennerek és kameraalapú fotogrammetriai eljárások kombinációjával alkották meg a milliméteres pontosságú, színhelyes térbeli másolatokat.
A rögzített műtárgyak között szerepel többek között egy 3. századi, antilopokat leterítő oroszlánokat ábrázoló római márványszarkofág, a II. Nektanebó egyiptomi fáraót védelmező Hórusz-szobor (Kr. e. 360–343), a japán Kano Szanszecu Öreg szilvafa (1646) című alkotása, Vincent van Gogh Búzamező ciprusokkal (1889) című festménye, valamint II. Henrik francia király páncélzata (1555 körül). Az elkészült 3D-s modellek a The Met nyílt hozzáférésű (Open Access) programjának keretében, CC0 licenccel ingyenesen letölthetők, valamint okostelefonokon és VR-szemüvegeken keresztül kiterjesztett valóságban (AR) is tanulmányozhatók.
A projekt jelentősége nem csupán a technológiai bravúrban, hanem a történettudományi és művészettörténeti kutatások demokratizálásában is rejlik. A műtárgyak háromdimenziós, nagy felbontású digitalizációja lehetővé teszi a világ bármely pontján dolgozó kutatók számára, hogy mikroszkopikus pontossággal vizsgálják meg az ókori és középkori mesterek eszközhasználatát, az anyagok textúráját és a korabeli megmunkálási technikákat anélkül, hogy az eredeti műkincseket fizikai behatásnak tennék ki.
A digitalizált műtárgyak az emberi történelem és a politikai reprezentáció kulcsfontosságú korszakait is dokumentálják. A II. Nektanebót védelmező bazalt Hórusz-szobor például a független, ókori Egyiptom utolsó őslakos uralkodójának állít emléket a perzsa, majd a makedón (Nagy Sándor-féle) hódítást közvetlenül megelőző évtizedekből. Az uralkodót az isteni védelem árnyékában ábrázoló kompozíció a fáraói hatalom legitimációjának klasszikus példája.
Hasonlóan beszédes II. Henrik francia király 16. századi, gazdagon díszített páncélzata, amely a reneszánsz udvari reprezentáció és fémötvösművészet csúcspontját tükrözi. Ebben a korszakban az ilyen minőségű páncélok már ritkán szolgáltak tényleges harcászati védőfelszerelésként; sokkal inkább diplomáciai ajándékként, a gazdagság és a katonai hatalom szimbólumaként funkcionáltak az európai uralkodói udvarokban.
Ez is érdekelhet
A 19. századi alkotások – mint Antonio Canova Perszeusz a Medúza fejével (1804–1806) című neoklasszicista szobra , vagy Jean-Baptiste Carpeaux Ugolino és fiai (1865–1867) című kompozíciója – a térbeli digitalizációnak köszönhetően mostantól olyan szögekből is elemezhetők, amelyek a kiállítóterek fizikai korlátai miatt a látogatók és a szakemberek elől egyaránt rejtve maradtak. Az eljárás emellett új távlatokat nyit a műemlékvédelemben is, mivel az ultranagy felbontású modellek precíz referenciaként szolgálnak a műtárgyak jövőbeli fizikai romlásának, mikrorepedéseinek vagy esetleges sérüléseinek monitorozásához.
