Hunacti és a maja ellenállás

Hunacti egy 16. században alapított ferences missziós város volt, amelyet nem véletlen tekinthetünk az elkötelezettség és az állhatatosság szimbólumának: a helyi maja lakosság – a régészeti leletek tanúsága szerint – a település 1572-es elnéptelenedéséig megőrizte identitásának valamennyi elemét. Ebből a cikkből ennek a helytállásnak a rövid történetét ismerhetik meg az olvasók.

A Yucatán-félszigeten található várost eredetileg 1557-ben alapították és meglehetősen rövid ideig állt fenn: 1572-ben a lakosok elhagyták Hunactit és a szomszédos Tixmehuacba költöztek. Rögtön felmerülhet bennünk a kérdés: mégis miért néptelenedett el ilyen rövid idő alatt egy egész város? A válasz Hunacti nem kifejezetten hosszú történelmében rejlik.

Élet Hunactiban

A missziós város fennállásának cirka tizenöt esztendeje alatt számos nehézséggel kellett megküzdenie a helyi lakosságnak: a spanyol uralom nyomásgyakorlása mellett a vallási szabályozások is megnehezítették a helyiek mindennapjait. Ezen tiltások szélsőségességére több példát is találhatunk Hunacti rövid történetében. Az 1560-as években a település azáltal vált híressé, hogy kiemelt szerepet játszott a Diego de Landa által vezetett, hírhedt ferences "bálványimádási perekben", amelynek során 1562-ben Juan Xiu maja vezetőt nyolc másik emberrel együtt letartóztatták és emberáldozat bemutatásának vádjával kivégezték (a vád valódi igazságtartalmáról nincs tudomásunk). Az ezt követő időszakban számos, a maja vallási elemek megtartása miatt indított attrocitás érte a környékbeli lakosságot: 1565-ben és 1570-ben például több maja vezetőt is megostoroztak bálványimádásért.

A sok negatívum mellett ugyanakkor számos kiváltságot is élvezhettek Hunacti egyes maja lakosai. Az elit tagjai például lovakat vásárolhattak, kakaóültetvényeket birtokolhattak és különböző építőipari munkálatok megszervezésében és lebonyolításában is részt vehettek.  Ezeknek köszönhetően a település a kezdeti időszakban virágzott: gyorsan fejlődött a kézművesség, valamint sikeres volt a kereskedelem is. A város lakói azonban – a kivételezés ellenére – soha nem hagyták el teljesen szokásaikat és hagyományaikat, amit napjaink egyik legérdekesebb régészeti leletanyaga is alá tud támasztani.

Hunacti üzenete

Nemrégiben egy kutatócsoport Marilyn A. Masson antropológus vezetésével (szorosan együttműködve a mexikói Instituto Nacional de Antropología e Historia intézettel, a Morehead State University-vel és a Dél-walesi Egyetem szakértőivel) ásatásokat végzett a területen. A kutatók munkájuk során leginkább három elit lakóház, a központi tér és a templom minél pontosabb feltérképezésére törekedtek, azonban számos egyéb – Hunacti mindennapjait meghatározó – konklúziót is levontak a település működésével kapcsolatban.

A város szervezett felépítése például szokatlanul fejlett városvezetésre utal. A központi térből kiinduló utcák, a kiemelkedő helyen felépített templom és az előtte elhelyezkedő adminisztratív épületek mind a település szabályozottságát bizonyítják. A teret emellett három, spanyol stílusú ház vette körül gyönyörűen levakolt falakkal és boltíves ablakokkal. A város azonban mégsem ezek miatt az épületek miatt vált ismertté; Masson kutató meg is jegyezte, hogy (az imént ismertetett) nagyszabású építkezések és a kezdetben együttműködő városvezetés ellenére a várost polgárai kitartó ellenállása tette nevezetessé, amit számos régészeti anyag is bizonyít. Az ásatások során például több olyan kerámia füstölőt találtak a régészek, amelyek ősi maja istenségeket ábrázolnak; Masson ezekkel kapcsolatban kiemelte, hogy egy részüket – a ferences tiltás ellenére – a város működésének utolsó szakaszában használhatták; a maja lakosság tehát végig hű maradt hagyományaihoz.

A város elnéptelenedését azonban valószínűleg nem a spanyol uralom, hanem egy súlyos éhínség okozhatta 1572-ben; azonban – habár a városnak ma már csak romjait látni – Hunacti lakosainak kitartása napjainkban is példaértékű lehet valamennyiünk számára.