Hogyan főztek sört 3000 évvel ezelőtt Nyugat-Kínában?

Nyugat-Kínában, egy bronzkori temető edényeiben olyan mikroszkopikus maradványokat azonosítottak a kutatók, amelyek erjesztett italok tárolására utalnak. A leletek szerint az itt élő közösségek már több mint háromezer évvel ezelőtt is összetett sörfőzési eljárásokat alkalmaztak.

Régészek egy csoportja Nyugat-Kínában olyan edényeket azonosított, amelyekben több mint 3000 évvel ezelőtt erjesztett italokat tárolhattak. A leletek arra utalnak, hogy az itt élő közösségek már a bronzkorban is kifinomult sörfőzési eljárásokat alkalmaztak.

Erjesztett italok a sírokban

A vizsgálat középpontjában a Mogou régészeti lelőhely állt, amely Gansu tartományban, Kína északnyugati részén található, a Tibeti-fennsík északkeleti peremének közelében. A területet az Kr. e. 2. évezred vége felé temetőként használták.

A kutatók négy sírból összesen 42 edényt elemeztek. Ezek belső felületén mikroszkopikus maradványokat találtak, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy az edények egykor erjesztett folyadékot tartalmaztak.

A mikrofosszília-vizsgálatok során keményítőszemcséket, fitolitokat és gombamaradványokat is azonosítottak. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a mogoui közösség étrendje igencsak változatos volt – olvasható a tanulmány összefoglalójában.

A qu-módszer és az ősi sörfőzés

Az elemzések szerint a sörszerű italokat az úgynevezett qu-módszerrel készítették el. Az eljárás során rizs és vöröspenész-keverékkel idézték elő az erjesztési folyamatot. A felhasznált alapanyagok között köles, búza, rizs és árpa is szerepelt, változatos ízvilágot biztosítva a folyadéknak.

Egy alacsony alkoholtartalmú ital

A tanulmány társszerzője, Li Liu, a Stanford Egyetem professzora szerint ezek az italok „valószínűleg a szűretlen sörhöz hasonlítottak és kása-szerű állaguk lehetett”. A folyadékok alacsony alkoholtartalommal rendelkeztek, ízviláguk pedig enyhén savanykás lehetett. Komlót nem tartalmaztak, és feltehetően frissen fogyasztották őket.

Vöröspenész és kulturális kapcsolatok

A kutatás egyik legváratlanabb felfedezése a vöröspenész-használat volt. Ez a penészfajta a Tibeti-fennsík térségében ritkának számít, ráadásul termesztéséhez meleg, párás környezet szükséges. A vöröspenész jelenléte ezért a sörfőzési ismeretek kultúrákon átívelő terjedését bizonyítja.

Az ősi sörfőzés mint láthatatlan hagyomány

A tanulmány szerint a Mogou lelőhellyel kapcsolatos kutatás az első, amely a bronzkori Nyugat-Kínából származó alkoholmaradványokat vizsgálja. Mivel a térség fontos kelet–nyugati kulturális kapcsolatok mentén helyezkedett el, az eredmények rávilágítanak arra, hogy az olyan láthatatlan hagyományok, mint az ősi sörfőzés, kulcsszerepet játszottak a kulturális kapcsolatok történetében.