Hét meglepő tény a középkorról

A 21. századi ember számára a középkor sokszor egy távoli, idegen világot jelent. Dr. Gillian Polack és Dr. Katrin Kania, a nemrég megjelent The Middle Ages Unlocked: A Guide to Life in Medieval England, 1050-1300 című könyv szerzője a jogtól kezdve a valláson és oktatáson át a művészet, a mágia és a mindennapi élet különböző aspektusainak kérdésköréig számos témát boncolgatva tárja fel a középkori Anglia történetét, amely sok szegmensét tekintve korántsem tér el annyira mai világunktól, mint gondolnánk. A historyexra.com a munka alapján hét kevéssé ismert tényt gyűjtött össze a középkori Angliáról.

Veszélyes sertések

A középkorban a húsukért nevelt disznókat gyakran az extenzív állattartásra jellemző körülmények között tartották, ami azt jelentette, hogy a sertések gyakorta jelentek meg a legelőkön és az erdőkben, így pedig az emberek is jóval többször találkozhattak velük, mint manapság.  Előfordult, hogy ezek a találkozások halálos kimenetelűek voltak.

Több olyan feljegyzés is született, amely gyermekek disznók által történt megevéséről számoltak be. A 13. századtól kezdve a sértettek már jogi eljárást is kezdeményezhettek a disznó elkövetőkkel szemben. Angliában az ilyen eljárások ritkának számítottak, Franciaországban, különösen Párizs környékén azonban gyakoribbak voltak. A perek általában a sertések halára ítélésével végződtek.

Szürke középkor?

Bár a középkort gyakran szürkének festik le, a színek maihoz hasonló kavalkádja volt megfigyelhető a mindennapokban. A ruháktól és ékszerektől kezdve a színezett ólomüvegablakokon át a festett falakig mindenhol színes díszítések voltak láthatók. Amíg azonban számos falfestmény eltűnt, a ruhák pedig kifakultak vagy megbarnultak a földben (ha egyáltalán túlélték az elmúlt évszázadokat), a középkori krónikákból és kódexekből bepillantást nyerhetünk a „sokszínű” középkori életbe.

Nyelvi sokszínűség

A középkori Angliában nem csak angolul beszéltek – a franciát, a latint, a hébert, valamint más nyelveket is használtak. Az emberek különböző helyzetekben más-más nyelveken szólaltak meg (tegyük hozzá, ez a parasztok többségére aligha vonatkozott): a vallási szertartások nyelve a latin és a héber volt, a jogé pedig a francia. Amikor azonban emberek sértegetéséről volt szó, bármilyen nyelv számításba jöhetett.

Az emberek igenis fürödtek

A higiénia a civilizáltság jele volt, a tisztasághoz pedig természetesen fürdés révén lehetett eljutni. A legtöbb nagyvárosban voltak közfürdők, emellett pedig számos magánház is rendelkezett fürdővel. A fürdőteknők a boroshordók elkészítésekor alkalmazotthoz hasonló eljárással készültek. Volt, akinek kifejezetten orvosi szempontok miatt – például vesekő miatt – írtak fel fürdőkúrát. 

Lapos a Föld?

A középkorban mind tudományos, mind filozófiai úton bebizonyították, hogy a Föld kerek (mint tudjuk, teljes mértékben ez sem igaz, mivel geoid alakú). Az emberek tudtak az antipódusokról, vagyis arról, hogy a Földnek pontosan az ellenkező oldalán is van valami. Azonban – csakúgy, mint manapság – egy kisebbség hitt a lapos Föld teóriájában.

Bőrszín és vallás

Zsidók és muszlimok is éltek a középkori Európában, és az emberek emellett mást vallást gyakorlókkal, például pogányokkal is találkozhattak. A vallások követőinek száma az egyes régiókban a hely történetétől és kultúrájától függően változott. Északon például sokan a pogány hitet követték, míg az Ibériai-félszigeten – a muszlim hódításnak köszönhetően – az iszlám vallás terjedt el. A középkorban a bőrszínnél jobban számított, hogy valaki milyen vallás követett. Egy észak-afrikai fekete püspököt például többre becsültek, mint egy kelet-európai rabszolgát, de ugyanezt figyelhetjük meg például az eretnek mozgalmat tagjai, valamint a zsidók üldözése kapcsán is.

Modern vízellátás

A tiszta víz kulcsfontosságú volt a középkorban, akár a higiéniát, akár a főzést és sütést, akár az ivást nézzük. A vízellátásról való gondoskodás azonban – különösen a városokban – nem volt egyszerű. London híres volt vízvezeték-hálózatáról, amelynek segítségével a városon kívülről érkező vízzel látta el a főváros lakosságát. Ugyanígy számos kastélyban, például a doveriben is vízvezetékek segítségével jutatták el a vizet a kutakból az épületekbe.