10 bizarr csoda a középkorból

A középkor a csodák kora volt – a krónikákban több száz év alatt több tízezer természetfeletti eseményt jegyeztek fel. Egyedül Sienai Szent Bernardinhoz közel két és félezer csoda kapcsolatható. A csodatételek legtöbbször gyógyításhoz és segítségnyújtáshoz köthetők, de akadnak köztük egészen rendhagyó csodák is.  

Ördögűzés övvel

A mai Anglia területén élt remete, Szent Guthlac (673-714) egy napon találkozott egy Ecgga nevű őrülttel. Guthlac a férfi köré kötötte az övét, és addig szorította, amíg az őt fogva tartó démon ki nem repült a száján át. A hálás Ecgga soha többé nem vette le az övet, és szerencsére a démon sem tért vissza többé.

Különös madárfészek

A kora középkori ír szerzetes, Szent Kevin, aki a legenda szerint 120 évig élt (498-tól 618-ig), egy reggel kinyújtotta a karját az ablakon keresztül, amelyre rászállt egy feketerigó. A madár fészket rakott a szerzetes tenyerébe, és a történet szerint Szent Kevin egészen addig tartotta a karját – anélkül persze, hogy elfáradt volna –, amíg az elültetett tojások ki nem keltek.

A madár, aki a megfelelő szenttől kért segítséget

Egy másik történet szerint egy fájdalmában rendszerint Becket Szent Tamáshoz fohászkodó asszonynak volt egy madara. Egy napon a kismadár éppen a kalitkáján kívül tartózkodott, amikor egy kánya megragadta. A madár azonban szerencsés módon megmenekült, mivel volt annyi lélekjelenléte, hogy a szorult helyzetben a „Szent Tamás, segíts!” szavakat csipogta, minek köszönhetően a kánya azonnal elejtette. A kánya halva zuhant a földre, az intelligens kismadár pedig eközben boldogságban úszva visszarepült gazdájához, és alighanem boldogan élt míg meg nem halt.

Szűz Mária különleges módszere

A középkorban az emberek meggyőződése volt, hogy Szűz Máriának még az anyateje is szent. A legenda szerint egy napon egy beteg szerzetes a szűz segítségét kérte, aki azonnal a gondokkal teli barát segítségére sietett, elővette mellét, majd bekente a szerzetes testét anyatejjel, aki azonnal meg is gyógyult.

A koldusok, akiknek eszük ágában sem volt meggyógyulni

Jacques de Vitry 12-13. században élt francia teológus, bíboros, krónikás egyik művében elmeséli, hogyan vitték egy alkalommal keresztül egy városon a Savariában (vagyis a mai Szombathelyen) született Tours-i Szent Márton ereklyéit, amelyektől mindenki meggyógyult, aki éppen a helyszínen volt. Két koldus – az egyikük vak volt, a mások béna – látta ezt, és a következőképpen reagált a jelenségre: „Ha ez ránk is hatással van, azonnal meggyógyulunk, és a jövőben senki sem ad majd nekünk a jövőben alamizsnát, viszont a saját kezünkkel kell majd dolgoznunk.” Ekkor a vak azt mondta a bénának: „Mássz fel a vállamra, mert erős vagyok, és te, aki jól látsz, vezetni tudsz engem”. Megpróbáltak elmenekülni, a hatalmas tömeg miatt azonban nem voltak képesek, így akaratuk ellenére meggyógyultak – szól a 12-13. századi Francia Királyság lakóinak koldusokhoz való hozzáállásáról sokat eláruló kis történet.

Gyógyító hajszál

A 7-8. században élt angol szerzetest, a kora középkor egyik legnagyobb tudósát, Beda Venerabilist („tiszteletre méltó Beda”, 1935-től Szent Béda) legismertebb munkájának köszönhetően az angol történetírás atyjának is nevezik, műveiben azonban a kor szokásának megfelelően nem voltak ritkák a kiszínezett, csodás történetek. Szent Cuthbertről szóló életrajzában például többek között azt olvashatjuk, hogy a szent egyetlen hajszála elég volt ahhoz, hogy meggyógyítson egy beduzzadt szemet.

Aki már születése napján felállt

Egyes szenteknél már nagyon korán megmutatkoztak a szentségre utaló jelek. A 3-4. században élt Szent Miklósról (vagyis a Mikulásról) például az a hír járta, hogy már születése napján tudott állni, és csecsemőként visszautasította az anyatejet a böjti napokon. Ez alapján nem kizárt, hogy Kim Dzsongil életrajzírója a középkori keresztény történetírói hagyományra is támaszkodott, bár az észak-koreai diktátort csak a szentekkel lejjebb lévő polcra helyezte, mivel a Kedves Vezető hivatalos CV-je szerint mindössze háromhetes korában állt lábra először.

Becket Tamás esete a sajttal

Becket Szent Tamás nem csak a bajba jutott kismadarakon tudott segíteni. Egy Beatrix névre keresztelt kislányt és öccsét egy napon azzal bízták meg, hogy vigyázzanak egy nagy sajtdarabra. Ők azonban kimentek játszani, és elfelejtették, hova rejtették a sajtot. Becket Szent Tamáshoz fohászkodtak, aki álmukban meglátogatta őket, és elmondta nekik, hova dugták az ételt. „Ez a csoda annyi örömöt és jókedvet keltett, mint amennyi csodálatot” – számolt be a történetről a krónikás.

A földműves, aki rosszkor dolgozott

Gorinchem városában július 23-án, Szent Apollinaris napján senkinek sem kellett dolgozni. Egy John Haver nevű földműves azonban a tilalmat figyelmen kívül hagyva az egyik évben mégis elindult learatni a búzát. Mialatt a földeken dolgozott, véletlenül megsebezte a lábát a sarlóval, így egy napig nem tudta folytatni a munkát. John mindenkit megnyugtatott, hogy ez csak egy véletlen baleset volt, és nem kell Isten vagy a szent kezét keresni a dologban, így a következő évben ugyanúgy dolgozott Szent Apollinaris napján. Ezúttal a kezén szerzett egy sérülést, de még ezután is kötötte az ebet a karóhoz, és úgy gondolta, mindez csak a véletlen műve lehetett. Ám amikor egy árok átugrása közben a tőrje kicsúszott a tokjából, és a combjába fúródott, feladta korábbi álláspontját, és belátta, hogy itt valóban csak természetfeletti erők munkálkodásáról lehet szó. Soha többé nem dolgozott július 23-án.  

A lovag és a nyúl pechje

A Szent Bavo csodatételei című munkában olvashatjuk a következő történetet: egy alkalommal egy lovag egy nyúl üldözése közben letaposta Bavo növésben lévő terményét. Ez a szent egy szolgáját annyira szomorúvá tette, hogy megkérdezte tőle: „Jaj, Szent Bavo, miért nem véded meg a földedet?” Amint ezt kimondta, a lovag eltörte a csípőjét, a nyúl pedig megbotlott, és eltörte a nyakát.