Hatalmas port kavart Rossoliński-Liebe lengyel-náci kollaborációval foglalkozó műve
Kemény vita alakult ki egy német-lengyel történész, Grzegorz Rossoliński-Liebe új munkája körül, amelyben a holokausztkutató a lengyel polgármesterek és a helyi lakosok, valamint egyes ukrán nacionalista csoportok nácikkal való együttműködését vizsgálta meg.
Rossoliński-Liebe Polnische Bürgermeister und der Holocaust: Besatzung, Verwaltung und Kollaboration (angolul: Polish Mayors and the Holocaust: Occupation, Administration and Collaboration) című, többéves levéltári kutatáson alapuló művében hangsúlyozta: a lengyel polgármesterek és a helyi lakosok jelentős része aktívan kollaborált a német megszállókkal a második világháború idején.
A mű konklúziója azonban nem várt reakciókat váltott ki a sajtóban és a tudományos életben: 2024 augusztusában a Kulski Alapítvány még arra is felszólította a De Gruyter kiadót, hogy ne jelentessék meg a hivatalos emlékezetpolitikával szembemenő könyvet, mivel annak borítóján Varsó háborús polgármestere, Julian Kulski fényképe szerepelt. Ezzel párhuzamosan több lengyel újságíró és politikus is azt állította, hogy a kutató munkájában a lengyeleket akarja felelőssé tenni a holokausztért, sőt, 2025 novemberében a Nemzeti Emlékezet Intézete egy 47 oldalas recenziót is közzétett, amelyben ennek az állításnak a valótlanságait taglalta. A kialakult vitának köszönhetően a könyvbemutató szervezői a programot határozatlan időre elhalasztották, Rossoliński-Liebe ellen pedig személyes fenyegetések tömkelege jelent meg a közösségi médiában. A holokausztkutató történész a L.I.S.A. portálnak adott közleményében azonban következetesen hangsúlyozta: a nácik háborús bűncselekményei nem relativizálják mások kisebb bűneit – ahogy ez fordítva sem igaz.
A közleményben Grzegorz Rossoliński-Liebe a lembergi pogromot hozta fel példaként. A történész állítása szerint a két és fél napig tartó pogromot a német csapatok az Ukrán Nacionalisták Szervezetének tagjaival és a helyi lakossággal együtt bonyolították le. Liebe hangsúlyozta: a valódi történések vizsgálata során mindhárom érintett csoport cselekedeit és egymással való kölcsönhatásait meg kell vizsgálni. Az 1990-es évektől kezdve azonban a téma kutatói többnyire csak a német elkövetők szerepével foglalkoztak, háttérbe szorítva sokszor a túlélők beszámolóit és a naplóbejegyzéseit is ezzel. A kutató ehhez hozzátette: azok a történészek, akik az 1940-es, 1950-es években foglalkoztak a holokauszttal – és sokszor maguk is túlélők voltak – valószínűleg értetlenül állnának az előtt, hogy miért nem lehet a pogromokban aktívan közreműködő egyéb csoportok tevékenységét részletes vizsgálatoknak alávetni.
Ez is érdekelhet
Rossoliński-Liebe másik példaként a Főkormányzóságról szóló irodalmat hozta fel. Ezen a megszállt területen nagyjából kétmillió zsidót gyilkoltak meg, ami nem valósulhatott volna meg a közigazgatási szervek együttműködése nélkül. Mindezek ellenére a közigazgatásban résztvevők felelősségvállalásáról alig van szakirodalom. „A narratívák sajnos gyakran ott szakadnak meg, ahol a megszállók és a helyi alkalmazottak közötti interakciók kezdődnének.” – nyilatkozta a történész.
