Hat évszázados adósság a történelemből, amelyek kamatait még ma is fizethetik

Egy adósság megfizetése könnyen problémát jelenthet, különösen ha azt kamatok is terhelik. Háborús jóvátételek, kártérítések vagy éppen elfeledett kötvények megfizetése pedig akár évszázadokat is igénybe vehet.

A kifizethetetlen német jóvátétel

Az első világháborút lezáró Versailles-i békeszerződés elképesztő mértékű háborús jóvátétel megfizetésére kötelezte a német államot. A háború kirobbantásáért felelőssé tett országot 132 milliárd arany márka (mai értéken számolva 400 milliárd dollár) megfizetésére kötelezték az antanthatalmak, amely érthető módon elviselhetetlen terhet rótt a német gazdaságra. Bár többször külön erre a célra fogtak pénznyomtatásba, így is sokszor elmaradtak az esedékes részlettel. Végül csak amerikai kölcsönök révén sikerült tartaniuk az előirányzott tervet.

A kártérítés által kiváltott elégedetlenség segítette Hitler hatalomra jutását is, aki az 1930-as években berekesztette a háborús jóvátétel további fizetését. Németország csak az 1950-es évektől kezdett neki ismét a háború előtt ebből a célból felvett kölcsönök törlesztésének és évtizedeket vett igénybe mire sikerült végleg elintézni az ügyet. A 94 millió dolláros utolsó részletet 2010-ben utalta el a német állam.

Egy másfél évszázados nyugdíj az amerikai polgárháborúból

Bár az amerikai polgárháború 1865-ben véget ért, az Egyesült Államok még hosszú évtizedeken keresztül folyósított különféle állami segélyeket az egykori katonák és gyermekeik számára. Sőt, bármilyen hihetetlennek tűnik, még napjainkban is él egy idős asszony, akinek havi 73 dollár nyugdíj jár ezen a jogcímen.

Irene Triplett édesapja Mose Triplett volt, aki 1846-ban született és a polgárháború idején először közlegényként csatlakozott a konföderációs hadsereghez. Később azonban átállt az északiak oldalára és egy gerillaharcos különítmény tagjaként harcolta végig a háborút. Az akkor mág jócskán 70 fölött járó Mose Triplett az 1920-as években feleségül vett egy nála 50 évvel fiatalabb lányt, akitől 1930-ban született Irene nevű lánya. A most 88. életévében járó asszony egy észak-karolinai idősek otthonában él és ő az utolsó élő gyermeke egy egykori polgárháborús katonának.

Anglia évszázados államkötvényei

2014-ben a brit kormány bejelentette, hogy nekikezd bizonyos adósságainak törlesztéséhez. Egészen pontosan az úgynevezett „4%-os államkötvényekről” volt szó, amelyeket még Winston Churchill pénzügyminiszter korában bocsátott forgalomba 1927-ben, annak érdekében, hogy ezzel pótolja az ország kimerült háborús tartalékait. Hasonló államkötvényeket azonban nem csak az első világháború, hanem korábban a krími és a napóleoni háborúk idején is kibocsátottak. Ugyancsak ehhez az eszközhöz nyúltak 1835-ben, amikor az egész Brit Birodalom területén eltörölték a rabszolgaságot és a kormány kártalanította a rabszolgatartókat, illetve akkor is, amikor 1847-ben kölcsönnel támogatták az éhínség sújtotta Írországot.

Az angol állam legkorábbi ilyen adóssága 1720-ból származott, amikor egy pénzügyi pánik idején veszélybe került vállalat, a South Sea Company megsegítésére nyújtott támogatást finanszírozták ebben a formában. A pénzügyminiszteri jelentés szerint 2014-ben még több mint 11 ezer kötvénytulajdonos volt, akinek jártak az évszázados kötvényekből származó kamatok.

Holland vizi kötvények

A jelenleg is kamatot fizető legrégebbi kötvények a 17. századi Hollandiából származnak. A Hoogheemraadschap Lekdijk Bovendams, vagyis a helyi vízügyi hatóság bocsátotta ki őket 1624-ben, hogy ezzel gyűjtse össze egy gát kijavításához szükséges összeget. Egy másik, kecskebőrre írt kötvényt bocsátottak ki 1648-ban egy híd megépítése érdekében.

Az eredetileg 1000 gulden (mai értéken mintegy 500 dollár) értékű 1648-as kötvényt 2003-ban a Yale Egyetem vásárolta meg 25 ezer dollárért. Az egyetemet elsősorban a dokumentum történelmi értéke motiválta a vásárlásban, de természetesen jár neki a kötvényből származó kamat is. 2015-ben a Yale egy professzora Hollandiába utazott, ahol begyűjtötte az addigi 12 évben összegyűlt kamatot, összesen 153 dollárt.

A függetlenség ára

A francia forradalommal párhuzamosan a Hispaniola szigetén működő francia gyarmat, Saint-Domingue területén rabszolgafelkelés robbant ki. A lázadás 1804-ben érte el tetőpontját, amikor a felkelők végleg szakítottak a francia fennhatósággal és egy saját államot alakítottak ki – így lett Haiti a történelem egyetlen olyan országa, amelyet egy sikeres rabszolgafelkelés hozott létre.

A fiatal állam azonban komoly külpolitikai problémával volt kénytelen szembenézni: sem az Egyesült Államok, sem az európai országok nem ismerték el függetlenségét. 1825-ben pedig a franciák visszatértek és flottájuk tengeri blokáddal és invázióval fenyegette az egykori gyarmatot. Végül a haiti kormány megegyezett a franciákkal és vállalta 90 millió arany frank kártérítés megfizetését az egykori rabszolgatartók és földbirtokos felé.

Az összeg több mint ötszöröse volt a kis ország éves bevételeinek, így megfizetése több mint egy teljes évszázadot vett igénybe. Az utolsó részletet 1947-ben utalták át. Azóta már többen felvetették, hogy ma már Franciaország tartozna kártérítéssel Haiti felé a „függetlenségi adósság” megfizettetése miatt.

Egy 280 éves életjáradék

Claude Linotte egy francia ügyvéd volt a 18. század első felében, aki többek között pénzügyi tanácsadóként dolgozott Bouillon hercege mellett. Szolgálataiért cserébe Linotte azt kérte a hercegtől 1738-ban, hogy részesítse őt és családját évi 1000 livre járadékban egészen Linotte és feleségének utolsó élő leszármazottjának haláláig.

A Linotte család pedig szívósnak bizonyult és velük együtt az éve járadék is átvészelte a francia történelem viharait, kezdve a forradalomtól, Napóleonon át egészen a két világháborúig. Újabb kutatások kimutatták, hogy a francia kormány a 20. század elején kísérletet tett a járandóság megvásárlására, de az akkor élő Linotte-leszármazottak elutasították az ajánlatot. Az évszázadok mindazonáltal nem hagyták nyom nélkül az egykor tetemes összeget: az infláció hatására a járadék 2009-ben már mindössze évi 1,25 dollár összegre rúgott.