Kiterjedt vaskori fémkereskedelmi hálózatot tártak fel Botswanában
Széles körű és rendkívül távoli vidékeket összekötő vaskori kereskedelmi hálózat működött Afrika déli részén. Ahogy az a New York-i Egyetem régésze, Jay Stephens által vezetett és az Azania: Archaeological Research in Africa című tudományos folyóiratban közzétett kutatásból kiderül, a Kalahári-sivatag peremén élt közösségek több száz kilométeres távolságokból szerezték be a nyersanyagokat. A felfedezés bizonyítja, hogy a vizsgált kelet-botswanai térség nem elszigetelt peremvidék volt, hanem komplex társadalmak által fenntartott, fejlett kereskedelmi csomópont.
- A New York-i Egyetem kutatói harminc vaskori fémtárgy kémiai elemzésével térképezték fel a dél-afrikai régió ősi kereskedelmi útvonalait.
- A vizsgálatok kimutatták, hogy a Kalahári-sivatag peremén fekvő települések több száz kilométeres távolságból is importáltak rezet, míg az ón kizárólag egyetlen dél-afrikai lelőhelyről származott.
- Az eredmények megcáfolják azt a korábbi feltételezést, miszerint Kelet-Botswana csupán egy elszigetelt peremvidék volt a térség jelentősebb királyságaihoz képest.
A szakemberek harminc olyan fémtárgy, köztük gyöngyök és karperecek kémiai ujjlenyomatát vizsgálták meg, amelyek a Bosutswe, a Khubu la Dintša és a Lose nevű régészeti lelőhelyekről kerültek elő. Az ólomizotópos elemzések lehetővé tették, hogy a leleteket párosítsák a régió ismert bányáival.
Az eredmények rámutattak, hogy amíg a térség más központjai, mint a Mapungubwe Királyság, nagyrészt egy vagy két forrásból szerezték be a rezet, a bosutswei kézművesek rendkívül változatos helyekről importálták a fémet. Az alapanyagok a kongó-zambiai határvidékről, Zimbabwéből és a mai Dél-Afrika területéről származtak, néhány történelmi lelőhely pedig több mint kilencszázötven kilométerre feküdt az előállítás helyétől. A vizsgált településekhez közeli, gyarmatosítás előtti rézbányákból származó érc aránya ugyanakkor elenyésző volt a leletanyagban.
A réz és az ón ötvözetéből készült bronztárgyak elemzése során kiderült, hogy a vizsgált ón kizárólag egyetlen helyről, a mintegy háromszázhatvan kilométerre fekvő dél-afrikai Rooiberg-völgyből származott, amely a régió egyetlen bizonyítottan prekoloniális ónbányája.
A régészek megállapították, hogy a bronzot nem késztermékként importálták a településekre, hanem a helyszínen ötvözték a különböző forrásokból érkező rézzel. A kézművesek tudatosan változtatták az ón arányát az ötvözetben, amivel a vöröstől az aranysárgáig terjedő színskálát hoztak létre, kiszolgálva a helyi elit esztétikai és reprezentációs igényeit.
Ez is érdekelhet
A szóban forgó lelőhelyek a hetedik században jöttek létre, a tizenharmadik századra pedig az Indiai-óceánba torkolló folyók mentén az árucsere stratégiai központjaivá fejlődtek. A kutatás megerősítette, hogy ezek az ősi közösségek nemcsak Afrika belső területeivel tartottak fenn aktív kapcsolatot, hanem a szuahéli partvidéken keresztül az ázsiai kereskedelmi hálózatokba is bekapcsolódtak, amire az onnan származó üveggyöngyök és tengeri kagylók is bizonyítékul szolgálnak.
Bosutswe és a környező települések gazdasági integráltsága és stabilitása kiemelkedő volt a régióban. Míg a térség más jelentős hatalmi központjai gyakran csak egy évszázadig virágoztak, a kelet-botswanai városok generációkon át folyamatosan fenntartották a kapcsolatrendszerüket, és csak a tizenhetedik században néptelenedtek el.
