Új kézirat datálja korábbra Galilei távcsöveit
Tizenöt évvel korábbra teheti a négylencsés földi távcsövek megjelenését egy 1666-ból származó kézirat. José María Moreno Madrid, az írországi Limericki Egyetem kutatója szerint a dokumentum a legrészletesebb műszaki leírást adhatja egy olyan fejlett eszközről, amelyet Galileo Galilei készített.
- Egy Spanyolországban őrzött, 1666-ból származó kézirat részletes műszaki leírást tartalmaz egy Galileo Galilei által készített négylencsés földi távcsőről.
- A felfedezés alapján az olasz tudós már 1630-ban kísérletezhetett ezzel a fejlett optikai eszközzel, tizenöt évvel a technológia európai elterjedése előtt.
- A dokumentumot egy spanyol szerzetes készítette Új-Spanyolországban, az általa vizsgált műszert pedig a spanyol udvar küldhette az ottani alkirálynak.
A spanyol Nemzeti Könyvtárban őrzött, Observationes diversarum artium című értekezést Ignacio Muñoz dominikánus szerzetes írta. A kézirat egyik fejezete részletesen bemutat egy négylencsés teleszkópot, egyértelműen leszögezve, hogy azt Galileo Galilei alkotta meg. A klasszikus, két lencséből álló, fordított képet adó Galilei-távcsővel ellentétben ez a négylencsés változat egy egyenes állású képet biztosító, jóval kifinomultabb műszer.
A tudománytörténet az ilyen fejlett távcsövek európai elterjedését eddig az 1640-es évekre tette. A spanyol szerzetes leírása alapján azonban az olasz tudós már 1630 körül kísérletezhetett ezzel a fejlett optikai konfigurációval.
A dokumentum megszületése a gyarmati közigazgatás működéséhez köthető. Muñoz egy ázsiai száműzetésből próbált hazajutni, és ehhez egy új navigációs módszert ajánlott fel a spanyol koronának. Az új-spanyolországi alkirály, Antonio Sebastián de Toledo azonban gyanakvással fogadta az udvar felé tartó szerzetest. Tudományos felkészültségének bizonyítására az alkirály egy távcsövet adott neki, utasítva, hogy készítsen róla műszaki elemzést. Muñoz precíz, diagramokkal ellátott munkája alapján a modern kutatók ma is képesek lennének rekonstruálni a vizsgált műszert.
A kutatás magyarázatot kínál arra is, miként kerülhetett egy eredeti Galilei-távcső Mexikóba. A tizenhetedik század elején a spanyol udvar jelentős pénzjutalmat kínált a földrajzi hosszúság tengeri meghatározásának megoldásáért. Galilei, aki saját, a Jupiter holdjain alapuló elmélete elismertetésén dolgozott, 1618 és 1631 között intenzív diplomáciai kapcsolatot tartott fenn IV. Fülöp királlyal, akinek három távcsövet is küldött ajándékba.
Ez is érdekelhet
A tanulmány szerzője szerint megalapozott a feltételezés, hogy a Muñoz által megvizsgált kisebb teleszkóp ezen királyi ajándékok egyike lehetett, amelyet az alkirály a spanyol udvarban tett korábbi szolgálataiért kapott meg.
Az egyértelmű tulajdonítás történelmi értékét növeli, hogy Galilei magáról az eszközgyártásról soha nem hagyott hátra részletes dokumentációt. Jelenleg a tizenhetedik század első feléből fennmaradt egyetlen távcsövet sem tudnak minden kétséget kizáróan az ő műhelyéhez kötni, így az 1666-os kézirat egyedülálló bizonyíték lehet. Bár az udvari levelezésből hiányoznak a közvetlen utalások a konkrét teleszkóp sorsára, a műszer eredetisége mellett szól, hogy a leírt optikai elrendezés semmilyen más, a korszakhoz vagy Galileihez köthető ismert dokumentumban nem szerepel.
