Fény derül a maja kék rejtélyére

Új régészeti felfedezés újraírhatja a maja civilizáció egyik legkülönlegesebb találmányának történetét. A kék pigment, amely évszázadok óta megőrizte élénkségét a trópusokon is, most újabb titkot árult el a kutatóknak, a maják többféle módszerrel is elő tudták állítani ezt a különleges színt.

Ősi recept, új bizonyíték

Sherlock Holmeshoz méltó tudományos nyomozás során Dean Arnold régész újabb részleteket tárt fel a híres maja kék pigment előállításáról. A felfedezés különbözik a közel két évtizeddel korábban általa bemutatott eljárástól, és új fejezetet nyit a pigment történetében - adta hírül a LiveScience.

A maja kék az egyik legkülönlegesebb ismert pigment. Az azúrkék árnyalatú festéket a késő preklasszikus korban (Kr. e. 300 – Kr. u. 300) használták, kerámiák és és a jóval drámaibb emberáldozatok színezésére is. Az anyag ritka kombináció: szerves indigó keveredik benne a palygorskit nevű agyagásvánnyal. Ez a keverék nemcsak élénk színű, hanem rendkívül időtálló is. Dél-Mexikó és Guatemala trópusi vidékein még ma is fellelhető, élénk árnyalatban.

A rejtély korábbi megfejtése

2008-ban Arnold kutatócsoportja, a chicagói Field Múzeum támogatásával, áttörést ért el. A Chichén Itzá lelőhely kútjának fenekén talált kerámiákon felfedezett pigment nyomok alapján kiderült, hogy a maja kék előállításához kopált – egy szent füstölőszert – is használtak. Az indigó, a kopál és a palygorskit tűzön való hevítésével hozták létre az időtálló pigmentet.

2024 áprilisában Arnold új eredményeit mutatta be az Amerikai Régészeti Társaság éves ülésén. A „Maya Blue” című új könyvében részletesen ismerteti azt az alternatív módszert, amelyet a Chichén Itzá-i tálak vizsgálata alapján azonosított.

A tálak belsejében talált fehér maradványokról kiderült, hogy valószínűleg nedves állapotban őrölt palygorskit volt. A mikroszkópos vizsgálatok apró növényi szárakat is kimutattak, és az edények alján hőnyomokat találtak. Mindez arra utal, hogy az anyagokat az edényekben, alulról fűtve dolgozták össze.

Isteni célból keverték

Arnold szerint a maja kék nem pusztán dekoráció volt, hanem mély vallási jelentőséggel bírt. A pigmentet valószínűleg Chaak (más néven Chaac vagy Chac), az esőisten tiszteletére használták, különösen aszályos időszakokban. A keverék talán az istenség szimbolikus megjelenítése volt a tálakban, amikor az összetevőket felmelegítették.

Bár egyre több részlet válik ismertté, a teljes receptúra még mindig nem teljesen tisztázott. Arnold szerint a következő lépés a növényi maradványok pontos azonosítása lesz. A mikroszkópos vizsgálatok segíthetnek meghatározni, milyen növények szolgáltatták az indigót – és hogy léteztek-e további titkos összetevők.